Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Horváth Ernő: Pleisztocén famaradványok Szombathely környékéről
elsőrendűen megtartották, sőt sok esetben a fás részek teljes elkorhadása után csak mint összelapított, vagy mint iszappal kitöltött kéregcsövecskék maradtak meg. Ezek mellett még gyakoriak voltak az idősebb fákról származó vastag, párás kéregdarabok is. Ez a lelőhely hívta fel tehát a figyelmemet a Vas megyei kavicsbányák és ártéri kavicsmezők tanulmányozására és átkutatására. A munkák előrehaladását nagyban elősegítette az a tény, hogy az 1960—6l-es esztendőkben csaknem valamennyi útjára elkísértem ÁDÁM LÁSZLÓT, aki a KisAlf öld Rábáig eső szakaszának természeti földrajzi felvételezését végezte. Útjaink során sikerült újabb helyeket találni, melyek száma napjainkig tovább bővült. A lelőhelyek jelentős része az Ősgyöngyös kavicstakarójához tartozik, s nagyjából Szombathelyen, vagy közvetlen környékén található. így esett a választás a Szombathely környékéről előkerült anyag feldolgozására. Az általában fekete, vagy sötét-barna színű famaradványokat magábazáró iszaprétegek nagyon finom anyagi összetételűek és rendkívül magas víztartó képességükkel tűnnek ki. Nagyrészt ennek a két tulajdonságuknak köszönhető az, hogy a beléjük került kisebbnagyobb famaradványokat konzerválhatták és napjainkig aránylag jó állapotban megőrizhették. A finom iszap és annak magas víztartalma ugyanis a külső károsító hatásoktól (oxidáció, organizmusok) elzárta a maradványokat. Az iszaprétegek a helyét gyakran változtató vízfolyás (Ősgyöngyös) morotváiban, hátrahagyott kisebb nagyobb felszíni egyenetlenségeikben ülepedtek le az egyes áradások utáni csendesebb periódusokban, amikor a víz által szállított kisebb nagyobb fadarabok is a fenékre süllyedhettek és az iszapba beágyazódhattak. Van azonban olyan leletünk is, mely eredeti élőhelyén konzerválódott, nevezetesen a 2. számú Gencsapáti lelőhelyen egy У4/яг«, melynek beágyazódását nagyon jól mutatja a 2. számú ábra. A maradványok a lelőhelyek felszíni viszonyaitól függően különböző mélységekből kerülnek elő. Valamennyire jellemző, hogy a kavicstakaró felszínét hulló porból keletkezett, helyenként több méter vastagságot is elérő, fakószürke jégkori és jelenkori vályog borítja, mely a felszíni termőtalaj anyakőzetét is szolgáltatja. így ez a felső takaró a gyűjtött maradványoknál nagyon jó választóvonalnak bizonyul és az esetleges jelenkori fadarabokat elválasztja a pleisztocén maradványoktól. A preparátum készítésnél használt módszer megválasztásánál tekintettel kellett lennünk a famaradványok rendkívül magas víztartalmára. A rétegből előkerült födnedves állapotban a maradványok nagyon könnyen és jól metszhetőnek bizonyultak, ezért feldolgozásig is ilyen állapotban tároltuk az anyagot. Hogy a maradványokat az esetleges gombásodástól, ill. rothadástól megóvjuk a vízhez 5 %-nyi kloroformot öntöttünk. Az így tárolt anyagból kézi metszéssel készítettük metszeteinket, melyeket fokozott töménységű alkohol oldatokon keresztül víztelenítettünk, majd fokozatosan xylolba vittünk át, és végül kanadabalzsamba ágyazva tartósítottunk. A maradványok festésére nem került sor, tekitve, hogy a sötét színű faanyag ezt nem tette szükségessé. Metszetkészítés után ezeknek a maradványoknak egy részét zárt helyiségben, lassan kiszárítottuk és megvizsgáltuk viselkedésüket. Itt egyes fajoknál egészen furcsa elváltozásokat tapasztaltunk. Pl. az Alnus egyes maradványai kiszáradás után nagyrészt merevvé és rideggé változtak, elvesztették sejtes szerkezetüket és a törési felületükön a szénhez hasonló kagylós törést mutattak. Más anyag ezzel szemben a száradás után porlékonnyá vált. Általában mindegyikre jellemző volt a repedezettség, mely azonban attól függően, hogy fenyő-féle, vagy lombos fa volt-e a maradvány, másként jelentkezett. A fenyőféléknél általában az évgyűrűknél történő réteges elválásban nyilvánult meg. A metszhető állapotban való tartósítás kikísérletezésére néhány darabot átadtunk a Központi Muzeológiai Technológiai Csoportnak, mely műgyanták alkalmazásával kísérletezik. Lássuk a mellékelt térképvázlat számjegyeinek sorrendjében az egyes lelőhelyeket, azok rétegtani és egyéb viszonyait, továbbá az innen előkerült famaradványok leírását. 11
