Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Dömötör Sándor: A Vasvári Múzeum mágikus fedője
Á hasnak meleg fedővel való gyógyítása, a fájdalom enyhítése vagy sikerül, vagy nem, tehát egyszerű próbálkozás. Milyen tapasztalatra alapítja a gyógyító a fedó' mágikus tulajdonságát? Nem a fedó' által fejlesztett meleg jótékony hatásában, hanem a fedő megmagyarázhatatlan, emberfeletti, mágikus tulajdonságában fedezi fel a kellő orvosi ismeretekkel nem rendelkező ember, az osztálytársadalmak tanulatlan népe, a gyógyító erőt — régen is, ma is. A régi, a hagyományos szerszám által előidézett csoda, a beteg gyógyulása napjainkban is kitermeli azt a pszichikai állapotot, amely az ember létezése óta állandóan termel hasonló jellegű csodákat. Népbabonáinkban a fájó hasra helyezett fedő mágikus funkciója más tárgyakra ruházva is megtalálható, csupán szemléltetésként idézzük néhány példáját, amelyekhez hasonló példák a világ bármely részéről özönével is előkerülhetnek, de az általunk kihámozott lényegen nem változtathatnak. Göcsejben a dagadt hasra mázatlan fazekat borítanak, hogy a fazék a hasfájást kiszíja. 5 Döbrétén, Kisszigeten (Zala megye) egy nagy karéj kenyeret kifúrnak, a kifúrt mélyedésbe égő kócdarabot tesznek. Egy új cserépfazékkal leborítják és úgy várnak, hogy elmúljon a hasfájás. Ha a beteg jobban érzi magát, a fazekat a hasán széttörik és úgy veszik le. 6 Temes megye déli részén a századforduló körül gyomorfájás ellen a fazékrakásnak nevezett eljárást gyakorolták. A kenyérnek a felső héját kereken levágták, és vékony gyertyákat erősítettek rá úgy, hogy legalább négy helyen égjenek. A kenyérhajat az égő gyertyával együtt a fájós hasra helyezték, és egy nyílásánál megnedvesített agyagfazékkal leborították. Amikor a fazékban levő levegő elégett, a gyertyák elaludtak és a has felhúzódott a fazékba. A beteg bekötötte derekát és betakarózott, hogy jól megizzadjon. Ezt több napon át éhgyomorral gyakorolták. 7 Ezekben a babonás gyógyító tevékenységekben a cserépfedő helyébe a felfordított cserépfazék került, mely kenyeret, kenyérdarabot, kenyérhéjat, égő gyertyát fed le a beteg hasán. A babonás-mágikus szokás gyakorlóinak tudatában a fedőt helyettesítő fazék nem egymagában, hanem másféle mágikus eszközökkel együtt fejti ki gyógyító hatását. Mind a kenyérnek, mind az égő gyertyáknak a néphagyományban igen elterjedt mágikus funkciói vannak, melyeknek vizsgálata ehelyt nem lehet célunk. 8 Csupán annyit jegyzünk meg, hogy esetünkben az analógiás varázslás eszközei : a dagadt has és a kerek kenyér, valamint az ,,égő" gyomor és az égő gyertya analógiájára gondol a „babonás" ember, amikor gyógyít, vagyis varázsol, mágikus tevékenységet fejt ki. A vasvári múzeum mágikus fedője funkcióinak elemzésekor annak is tanúi lehetünk, hogy a társadalmi folyamat során a lefedéssel jelölt tapasztalati tudás — a meleg gyógyító hatásának ismerete — jelképe, formális tevékenységgé, az eredeti aktus fordítottjává válik, deformálódik. A tudatban nem a has lefedése, hanem az edény felfordítása válik mágikus tevékenységgé. (Ezt a folyamatot egész sereg másféle mágikus jelenség is segíti.) Göcsejben a beteg köldökére teszik az égő gyertyát és felfordított üvegpohárral borítják le. 9 Az üvegpohár felfordítása viszont az ital elfogyasztásának egészséget javító, kondicionáló empirikumával keveredik a tudatban. Kisszigeten (Zala megye), ha a beteg hashajtót iszik, azt a poharat, amelyből az orvosságot kiitta, fenekével fordítva teszi le, hogy a gyógyító hatás biztosan bekövetkezzék. 10 A felfordított edény és nem az ital, az orvosság jelenti azt, hogy egészségére 5 _" 6 Ethnographia XIII. (1902), 131. 7 Bellosics Bálint: Adalékok hazai szerbjeink néphitéhez. Ethnographia XV. (1904), 276. 8 Vö. Dömötör Sándor: Adalékok népszokásaink ismeretéhez. Karácsonyi asztal és Adoniskert. Ethnographia LXX. (1959), 346-352. 9-'° Ethnographia XIII. (1902), 131. 282
