Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái

Ezek a feljegyzések ideiglenes, alkalmi jellegűek, általában csak addig érvényesek, amíg az ellenérték kifizetése meg nem történik. Kávéfőzésnél és kiadásnál a kiadott duplák és szimplák mennyiségét szintén így jelölik. Ugyanígy a korsó v. pohár söröket, 2—3 dl v. palackozott borokat és fröccsöket is, valamint a féldeciben kimért tömény italokat. A kis mennyiségben történő kávéfőzés alkalmával a főző rendszerint nemcsak az adagok számát, hanem a kifőzések számát is jelöli, éppen ezért az egy-egy főzetből kimért adagok jegyeit bekeretezi. Olyan jelölésmóddal is találkoztunk, amelyen a függőleges vonalkák között pontot, ill. pontokat is láthattunk. Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a pontokkal azokat a kávéadagokat jelölik, amelyeket maga a főző, vagy a személyzet fogyaszt el és ezért nem várnak ellenértéket, vagyis nem kerül kifizetésre. Kis mennyiségben történő főzés esetén a következő jelölésmódokat alkalmazzák Szombathelyen:

2

'

1 i-j ! ) ! N* "тТт" il I ! I I I | I I I ! [ 111 | 1 I I A fodrász szövetkezetek dolgozói is ötös csoportosításban jelzik a borotválások, hajvágások stb. számát. Megemlíthetjük még, hogy a statisztikusok is gyakran — főleg gyümölcsfaösszeírásoknál, de más adandó alkalommal is — alkalmazzák a számszerű adatok mellett, kisegítőként az ilyen ötös csoportosítása ггтт- jeleket.

25 Sőt, az országhatáron csoportos igazoltatások esetén néha az ellenőrző személyek is, hogy az igazoltatottak létszámát pontosabban ellenőrizni tudják.

26 Amint láthatjuk, tehát nemcsak a parasztemberek alkalmazzák mezőgazdasági vonalon e jeleket a számolás megkönnyítése, egyszerűsítése céljából, hanem más foglalkozásúak — sőt még hivatalnokok — is. Az ácsok és asztalasok ugyancsak használnak még napjainkban is, hagyományos múlttal bíró rovásjegyeket, hogy ezek segítségével a gerendarészek szerkezetbe való összeillesztését megkönnyítsék, az ajtók, ablakok, stb. pontos illeszkedését lehetővé tegyék és az esetleges elcserélődését megakadályozzák. Ezek az ács-, vagy asztalosjegyek is a rovásjegyekre emlékeztetnek. Az összetartozó gerendavégeket és egyéb szerkezeti elemeket a hagyományos rovásjegyekkel folyószámozásként jelölik meg. E jegyeket az ácsok szekercével vágják be a gerendákba, az asztalosok pedig általában vésővel az ablak- vagy ajtókeretekbe (tokokba), így érthető, hogy csak vonalas jegyeket, jelölésmódokat alkalmazhatnak. A Szombathely környéki ácsok a mellékelt VI. táblázaton látható jegyeket alkalmazzák. A rendes számsor ill. jegysor az épület tetőszerkezetének egyik — első, vagy homlokzati — oldalára, a ferde bevágással is megjelölt pedig a másik — a hátulsó — oldalára vonatkozik. Az utóbbit rújtni, vagy rutnyi megkülönböztető néven emlegetik.

27 A tizes számjegyig a szekerce sarkával vágják a jeleket, tízen felül viszont már nyújtják a vágást. Az ácsjegyeknél a tizes X és az ötös V jelek logikus kombinációját láthatjuk. A bonyolultabb tetőszerkezeteknél a ferdevonalú bevágáson kívül, még egyéb megkülönböztető jelzéseket, ún. pikkes jeleket is használnak, a folyamatos számozást kifejező jegyek mellett. Ilyen jeleket a Savaria Múzeum 1908-ban készített tetőszerkezeti gerendáin is találhatunk, melyeket a VII. táblázaton mutatunk be. 24 Dr. Rákosi Gyula 53 éves. Szombathely. 1964. 25

Gyurácz Kálmán: statisztikus közlése. Vép. 1964. 26 Frank Mária 25 éves. Csepreg. 1964. 27 Francsics József 41 éves ács. Szhely VIII., (Herény). 1964. 246