Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái

3. Az előbbi egyszerűsített formája, amikor az 5 egységet már nem V jellel, hanem ennek csak egyik szárával / jellel jegyezték. PL: 7 — /II 9 = ; /HU. E háromféle rovásmód az 5 egység jelölésénél a legszembetűnőbb: Hill, V, /. Ebből arra következtethetünk, hogy 3 személy jelölte így különböző módon a terményadóként beszedésre kerülő rozsot. Ha alaposan megvizsgáljuk az 59.215.1.1 ltsz. rovásfát, akkor kitűnik, hogy arra eredetileg 17 porta adótartozását jelölték, amit az a) oldalon kiindulásként jeleztek is és a b) oldalon a 17-ik porta után égetéssel le is zártak. Eddig egységes a jelölésmód a rovásfán, de azután már változó. Lehetséges, hogy több ízben történt az adóteher feljegyzése, a póttételek bejegyzése. A rovást végző személyek is cserélődhettek, amit a háromféle rovásmódon kívül még az is valószínűsít, hogy az egyes portákat elválasztó jelek is háromfélék: kis mélyített pont, háromszögalakú mélyítés, vagy kettőspontszerű bevágás. Az adótartozás kiegyenlítését, vagyis a rozs leadását ezen a rovásfán is az élek levágásával jelölték, mint ahogyan általában az egyes vagy egyszerű rovásoknál ez szokásban volt. Az 59.215.1.1 ltsz. rovásfa c) oldalán az 5 utolsó porta 9—9 egységet jelölő rovásjegycsoportjának éle mindkét oldalon lefaragott, mivel e porták tulajdonosai rozsadójukat már kiegyenlítették. A mindkét rovásfa végén megtalálható 70-es szám rendeltetését nem tudjuk. Mindenesetre ez is bizonyítja a két rovásfa összetartozását. Másik adórovásfánk az előbbitől eltérően nem egyes hanem párosrovás, az 59.1489.1 leltári számú. Kárpáti Kelemen gyűjtötte 1902-ben Baltaváron, és a Néprajzi Tár növedéki naplójának 174. tételszáma alatt, mint ,,adórováspálczá"-t jegyezte be. Gyűjteményünkben ez a legtökéletesebb párosrovás. Egy kettéfűrészelt és külső oldalain gyalult téglalapalakú, hasábformájú fenyőléc, melynek mindkét oldalán fejrésze és csapja van, vagyis mindkét darabja rovásfejjel ellátott és csapolásos megoldással csatlakozik egymáshoz. Oldalán középtájon — kis fúrt lyuk látható, amiből arra következtethetünk, hogy a fejeken és csapos csatlakozáson kívül még faszöggel, kis faékkel is biztosították a pontos összeillesztést. H: 88,2 cm, Sz: 3,8 cm és V: 2,7 cm. Erősen szúrágta, töredezett, egyik fele a szeglyuknál repedt. (4. kép.) Ezen is portánként jelölték az adóterheket. Az egyes portákat kettőspontszerű kis mélyített véséssel, bevágással választották el egymástól. Ennek megfelelően a rovásfa a következő számadatokat tartalmazza: 4 : 10 : 4 : 7 : 7 : 4 : 3 : 8 : 5 : 4 : 6 : 6 : 6 : 13 : 10 : 7 : 1+8 : 2 ; A végén látható jegyek a rovásfa egyik felén faragással lecsonkítottak. E rovásfán az alábbi jelölésmódokat találjuk: Egy-egy egység jelölésmódja: I 5 egység jelölésmódja kétféle: / vagy \, vagyis a V jel egyik vagy másik szára. 10 egység jelölése: X. Sajnos adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy e rovásjelekkel rögzített számadatok terményadóra ami valószínűbb - vagy pénzbeli fizetségre vonatkoztak-e. Sőt használatának idejét sem tudjuk pontosan, hanem csak azt, hogy 1902-ben került múzeumunk néprajzi gyűjteményébe. Ha a fentebb bemutatott kétféle adórovást összehasonlítjuk azonnal szembetűnik, hogy nemcsak formában, a jegyek mennyiségi arányában és jelölésében mutatkozik lényeges eltérés, hanem a portánként jelölt mennyiségi egységekben is. Ugyanis, amíg az előző rovásfákon sok az azonos mennyiségű bejegyzés, azonos számegység, addig ennél ezek sokkal változatosabbak. így megtalálhatók 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 13 240