Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: Gyógynövénygyűjtés és népi gyógymódok Kőszeg-Hegyalján

CSIPKEBOGYÓ. (Rosa spp.) Általában csicskenye, csitkenye néven ismeretes, újabban már azonban hecslinek, hecsedlinek is nevezik egyesek. Nagyon sokan szedik és teának főzik, vagy lekvárt — sőt újabban bort is — készítenek belőle. Szeptemberben és októberben, ritkán november elején szedik. A csipkebogyó teáját magas vérnyomás ellen isszák. Erre a célra szedés után megszárítják, és így, szárított állapotban padláson tárolják, hogy szükség esetén megfőzhessék. A csicskenyeteát kétféleképpen készítik: 1. A forrásban lévő vízbe a csipkebogyót egészben beleszórják és néhány percig főzik. Ilyen módon akár ötször, hatszor is ki lehet főzni ugyanazt a bogyómennyiséget, de általában minden főzés alkalmával néhány újabb, azaz még kifőzetlen szemet is dobnak bele, hogy hatásosabb legyen. 2. A csipkebogyót egy kicsit megtörik, majd leforrázzák és másnap reggelig rajta hagyják a levet. Fogyasztás előtt megszűrik, cukorral ízesítve isszák. Egyesek szerint élvezhetőbb, mintha agyonfőznék, agyonforralnák, mert akkor csípős marad a szőrös magháztól. Az előbbi főzésmód a gyakoribb, az utóbbit csak néhányan ismerik, ill. alkalmazzák. EZERJÓ FŰ. (Centaurium umbellatum GILIB.) Az ezerjófüjjet leveles szárával és virágjával együtt szedik, — vagyis a földfeletti részét — júliusban és augusztusban. Szedés után padláson, vagy pajtában megszárítják és száraz szellős helyen tárolják, hogy szükség esetén teának megfőzhessék. Többféle betegség gyógyítására is használják, de főleg gyomorfájásra. Leveles szárával és virágjával együtt főzik teának gyomorfájás, gyomorrontás, hasmenés, epe- és vesebántalmak alkalmával, sőt néhányan még köhögés esetén is. ÉGERFA LEVÉL. (Alnus glutinosa (L.) GAERTN.) Az egérfa levelét megpuhítva, friss állapotban kelésre, ke/evinre teszik szivatónak. Erre a célra csak az égerfa fiatal hajtásának gyenge levelei alkalmasak, melyek még ragadnak is egy kicsit. Ezek főleg a levágott égerfa földben hagyott tövéről, tuskójáról hajtanak, nőnek ki. Akadnak olyanok is, akik száraz fájdalomra is alkalmazzák nyers állapotban e fiatal leveleket, hogy a nagy szaggatásokat elmulassza. E célból a leveleket ruhába, vagy köténybe összegyűjtik és úgy kötik a fájó testrészre, pl. kézre, lábra. FAPOR. A faport régebben hintőpor helyett használták. ,,Mikor a kisgyerek kipállott ágyikba, akkor faszuk, szulos, száraz, podvás fenyőfa porát tették rá".

9 Az épületek tetőszerkezeti gerendáiból kaparták ki, majd kiszitálták, hogy szemét ne kerüljön bele és úgy hintették a gyerek testére. „Finom vót, csak nem vót ollan csúszós mind a hintőpor'.

10 Ma már nem használják. FARKASALMA LEVÉL. (Aristolochia clematitis L.) A farkasóma utak mentén, árok- és patakparton, szántók szélén, gyepükben, kerítések mentén található. A növény földfeletti részét általában május végén és júniusban gyűjtik, majd napfény kizárásával megszárítják, hogy a téli időszakra is 9 Gyabronka Antalné 58 éves. Bozsok. 1962. 10 özv. Tengelics Józsefné 75 éves. Bozsok. 1964. 207