Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

Visszaélés persze elég gyakran történt, de ha a tanács tudomást szerzett róla, nem maradt el a hanyag vagy nyerészkedő mester büntetése. 1726-ban figyelmeztették a mészárosokat, hogy „az húst ugy vágják a' mint becsületes Mesterekhez illik s egy két funt húsba ne három több Darabokat (amint eddig szoktanak) adgyanak" .

i3. Nem sokkal utóbb behivatták a tanácsházára a mészárosokat, mert a jelentés szerint „d külső Székben oly nyomorult és hitván teheneket" mértek, „melleknek húsa inkáb az Ebeknek hogy sem Embernek adandó lett volna". A tanács szigorúan megintette őket, hogy lássák el tisztességes hússal a lakosságot, mert különben a székeket el fogja tőlük venni.

44 A vágó állatok rendszertelen piaci felhozatala miatt megtörtént, hogy nemcsak a hús minőségével, de a mennyiségével is baj volt. Ezért a mészárosok a kimérendő húsmennyiség egy részét visszatartották, hogy „feketén" értékesíthessék. A tanács — miként az alábbiakból is kitűnik — szigorú intézkedéssel nyúlt bele a tisztességtelen nyerészkedésbe. „A Belseö Miszár Székben pro nunc (jelenleg) húst vágho Knepffel Páll, és Mercz András, mint hogy az Székeket ideinek eleőtte, ugy mint 9. ora eleött bé tették, és Sok Embert hus nélkül bocsátottak el, noha megh húsok lett volna az Székben, in poena Statuta 12 Ft singillatim desumenda convincáltatnék (külön-külön a megállapított 12 Ft büntetés megfizetésére kötelezik őket), és addégh az Arestombul ki nem bocsátottnak. Knepffel Máttyás pedigh mint Czéh Mester d ki jelen volt az Székekben és látta hogy mégh vagyon hus a' mint magha megh vallotta circa 30 fontigh (kb. 15 kg) let volna, mégh is bé enget te tenyi in Simili poena convincitur (hasonló büntetésben részesül)".

45 Ugyanígy büntették azt a mészárost is, aki bejelentés nélkül marhát vágott. Igen súlyos következményekkel járt, ha valaki a megvesztegetés vádjával terhelten került a városbírói szék elé. Egy alkalommal a mészárszéket ellenőrző tanácstag jelentette, hogy „a" midőn e" napokban a Sidok számára vágót volna bizonyos marhát'"' az egyik céhbeli mészáros, „tentálván (megkörnyékezvén) eö kegyelmit arra akarta inducálnyi (rávenni) hogy ászt ne messze föl a

1 rovásra inkáb kész eö kegyelminek egy darab Pecsenyevei kedveskednyi". A tanács a vétségre enyhítő körülményt nem talált, ezért a mészárost eltiltotta mesterségének folytatásától.

4<i Az iparűzők egy részének elszegényedésére mutat az is, hogy sokszor a várost megillető censust (adót) is alig tudták leróni. Különösen a mészárosok merevsége okozott sok fejtörést a tanácsnak. A bíró tudomására is hozta a magisztrátusnak, hogy „az belseö Mészár Székeket biro Mészárosok . . . keminy fejeskedissek, és pártütéssek szerint progrediálván (fellépvén) Stuk gel tett (a levágott állatok utáni darabbért) egy általyában kétt Esztendőiül fogvást nem praestáltanak (nem fizettek) . . . Mikor a kérdést szóba hozták, „Kneffel Mészáros Mátyás, több Mészárosok ellő járója mocskossan, és minden respectuson küvül (tiszteletlenül), maga nyelvit megh eresztvén . . . az Nemes Tanácshoz föll fuvalkodott besziddel feleit", sőt a fiskális rendreutasításáia azt válaszolta, „hogy Eiscalis Uram is lassabban járna, továb irne, mert azzal semmit sem vinne vighben". Az eset nagy felháborodást keltett, ezért a tanács úgy határozott, hogy a mészárosok csak akkor maradhatnak meg a székekben, ha a ,,Stuk geltet" lefizetik, Kneffel Mátyást pedig „nyelvinek illetlen és mocskos" volta miatt 100 Ft pénzbüntetésre ítélték.

47 4;í Vjkv. 1726. jan. 11., 634. I. 44 Vjkv. 1726. júl. 19., 671. 1. 15 Vjkv. 1727. aug. 5., 734. 1. 415 Vjkv. 1721. okt. 3., 187. 1. 47 Vjkv. 1729. ápr. 22., 19—21. 1. 183