Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

Az általános elszegényedésre mutat a tanács intézkedése, mely „az kenyérbül és borbul aló, de pénzbül igen szűk időre nézve" a szőlőpásztorok jövedelmét 1 vödör szőlő után 3 dénárban állapította meg.

33 A céhek életében is vége volt a hajdani nagy dáridóknak. A céhbe lépő ifjú mestereknek nagy gondot okozott a mesteravatással kapcsolatos költségek előteremtése, ezért a tanácstól a költségek mérséklését kérték. A tanács méltányolva a csizmadia mesterek kérését, „és hogy annyival inkább az iffiu Mesterek az Czéhbe való adások után gyarapodhassanak és subsistálhassanak (helytállhassanak), az Mester Ebéd. . . vagy köszöntő pohár helett az bé Írással edgyütt többet ne tartozzik praestalnyi (adni) . . . az 60 Ft-nál És a' midőn a' Remeket varja akoris senki másnak, se inya se enyi ne köteleztessék adnyi, egyedül csak azon kétt három böcsületes Mester embernek a' ki oda deputáltatik (kiküldetést кар) az Remek Varashoz, az mégh el készül egy ki telheteő Ebidet s vacsorát adnyi illendeő, de ne ugy hogy üdő közben az bor el ne fodjon hozá tévén azt, hogy az karmasin ollyas légyen az minemüt találhat. . ,"

34 Ugyanígy határozott a tanács a német vargák kérésére is, de azt is kikötötte, hogy az ifjú mester „olly M ivet csinályon, a' kit pénzi lehessen fordéttanyi, pro Temporis exigentia (az idő mostohasága miatt). Egy pár Férfiúnak való Nimeth sarutt. Egy pár férfiúnak való Czépelist, és egy Asszonynak való sarkos Czépelist. Ezeket suo modo (a maga módján) ell к észét vén, adgyon egy Mester Ebédet, vagy az hellet tizen ött foréntott . . .

35 A mostoha kereseti lehetőségek az iparosokat tisztességtelen haszonszerzésre csábították. A tanács időnként ellenőrizte a használt mértékegységeket, mert a legtöbb visszaélés e téren mutatkozott. 1726-ban pl. vizsgálatot rendelt el a mészárosok, pékek, szappanfőzők és kalmárok fontjainak ellenőrzésére. A vizsgálat során megállapították, hogy „a" mi a" Mészárosokat illeti, azoknak usuálandó (használatos) funtyai Ű' N. Város jüntyaival ugy a' Szappanfőzőkéis per omnia accordálnak (általában megegyeznek)", a kalmárok azonban hamis fonttal kereskedtek. Ugyanezt tapasztalták a pékeknél is, mert a limitáció szerinti „egy pinzes Sőmle fél lattal" volt kevesebb.

30 Rendellenességet tapasztaltak a boroshordók készítésénél is, mert az egykorú írás szerint „az itt való . . . pintérek oly Rövid Tiz csöbrös hordókat csináltak kikben alig megyén 8. vagy 8•/> Csöbör mely dologh nagy csalárdságot involválna (rejtene) magában, ha magoktul vagy ne talán tán mások ingerlisibül csinálták volna azért a' Czéh Mester Weber Máttyás in figura senatus examináltatott (a senatus színe előtt kihallgatták)".

37 Az ügyben végül is a tanács az alábbi döntést hozta: „Jóllehet az szüret után csak hamar referáltatott (jelentették) a' N. Tanátsnak hogy levin ezen Városon némely Emberek a' kik félre tivin mind az Isten parancsolattyái a ki ászt lartya: Szeressed felebarátodat mint tennen magadat: mint pedigh a" felebaráti szeretettnek, Reguláját (szabályát) a' mitt valaki magának kivány, azt felebaratyávalis el kövesse, egyedüla' magok hasznokat, cum Damno terty (а harmadik kárára) elöttek viselvin, oly hordókat csináltattak stúdiósé (szántszándékkal) a' ki fa csak hétt vagy nyolcz csöbrös hordóhoz volt reguláivá (szabva), azomban Tiz csöbörre extendáltattak (szélesítették ki) vastagságában, hogy fizér szerint á

1 tiz Csöbröt adaeqválták (elérték) ugyan, de ad experimen33 Vjkv. 1722. aug. 10., 306. 1. 34 Vjkv. 1723. dec. 20., 496—497. 1. 35 Vjkv. 1729. jan. 28., 5. 1. 36 Vjkv. 1726. máj. 10., 658—659. 1. 37 Vjkv. 1726. dec. 22., 695. 1, Ш