Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében

kétszeresen Özvegy Mindszenti Kata volt, aki előbb Báthory Andrásnak, majd Zay Ferencnek volt a felesége, majd Bánffy László 1584-ben bekövetkezett halála után Balassa Andrással kötött házasságot. Bornemisza nem sokáig marad Beckón, hanem onnan Detrekőre költözik. A kör tehát, amelyben mozgott, és tevékenykedett, majdnem ugyanaz, mint Perneszi Andrásé. Bornemisza Pernesziétől eltérő állásfoglalása a vele sokban hasonló, azonban bizonyos tekintetben mégis eltérő személyi kapcsolataiból is kiderül. Hogy a rokoni kapcsolatok bonyolult szálaival összefonódó főúri családjaink politikai állásfoglalása mennyire különbözött egymástól, mutatja az is, hogy míg az egyik üldözi, a másik menedékjogot biztosít Bornemiszának. Perneszi korábbi még a Batthyányaknál megmutatkozó állásfoglalásai ismeretesek. Kérdés, hogy a Salmokhoz kerülése után, a körülmények kényszerítő hatására, változtatott-e ezeken, vagy pedig változatlanul kitartott a régiek mellett. 1574. évi levele szerint nem rokonszenvezett Báthory István törekvéseivel és Batthyány Boldizsár magatartásával sem. Viszont Bornemisza, könyve tanúsága szerint, Báthory István híve, sikereit - főleg a németeken aratott dankai (Danszk) győzelmét — büszkén emlegeti. Perneszi, pártfogói intencióin túlmenően is ellenlábasa volt Bornemiszának. Ez nemcsak Báthory különböző megítéléséből látható, hanem azokból az apró mozzanatokból is, melyekben Bornemisza egyes magyar főurak magatartását, állásfoglalását megítéli. A Batthyányakról műveiben név szerint nem emlékszik meg, azonban az ,,Ördögi kísérteteké-ben egyhelyütt félreérthetetlenül kinyilvánítja, hogy Batthyány Kristóf és Batthyány Boldizsái éveken át folyó pereskedésében Batthyány Kristófot ítéli el. A szóbanforgó helyen ezeket írja: ,, . . Azonképpen láttam ki midőn mason nem tudna könyörülni, iobágyanac, szolgaianac panaszát, banattyat czak mosolgotta: Végre szomszedgya, szolgaia, auagy az ő maga gyermeke rea támadót, varából, varasából ki rekeztette. Ez méltatlansagon midőn őis panaszolkodnéc Királynak, barátainak, nagynac, kitsennec, czak fülöc mellől boczottac, Oe kedig annyira el keseredet, hogy el szaradot bele, sem ehetet, sem ihatot, mikor szoltis szaia meg czerepezet, es vizzel lágyította torkát. . "

;i!l Aligha vitatható, hogy az idézett helyen a Batthyányakat, elsősorban Batthyány Kristófot említi Bornemisza. Ő volt az, aki nem tudott máson megkönyörülni, jobbágyainak, szolgáinak panaszát, bánatát csak mosolyogta. 1541-ben Batthyány Kristóf arról panaszkodik, hogy apródjai elszöktek, és Németújvárra, Batthyány Ferenchez mentek. ,,Majd kihallgatjuk őket, miért hagytanak el téged? — írja neki Batthyány Ferenc. Nekünk nem kellenek, mert úgyis sok van. De gyakran hallottuk, ahol szolgát rosszul tartják, s még annak fölötte verik is, ott nem szívesen marad".

40 1554-ben gyermekei nevelőjéhez, Anna apácához intéz Batthyány Kristóf goromba levelet, melyben, mint írja: ,, . . . ha ysten egéségömet, éltömet adja, bizon ki okádtatom veled a Batthyányak kenyerét, ha érdemöd szerint meg nem etted. Ezt kedig a levelet Írja teneköd az, aki örökös Uyvárba és Zalonokba, ezt értsek éntüllem". Ugyancsak Batthyány Kristóf volt az is, akit fia ,,várából", ,,városából kirekesztett", s emiatt fiát a királynál bepanaszolta, mint erre Perneszi András egyik levele rávilágít. Batthyány Kristóf úgy halt meg, hogy valósággal „elszaradott", „sem ehetett, sem ihatott". Ezt maga írja egyik, 1570. január 14-én, fiához írt levelében:

11 ,,Jobb hírt írnék Keg. ha volna de nincs mit en Istennek kezébe vagyok en nem sokáig fogok 3<J Bornemisza: Ördögi kísértetek. 106. I. 40 Takáts Sándor: Magyar Nagyasszonyok. L. 172—173. old. 41 OL. Batthyány es. lt. Miss. 4703. 172