Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében

protestantizmustól való elfordulás radikálisabb és progresszívebb útját választja. Olyan vallási tanításhoz vonzódik, mely a török elleni harc feltételei biztosításának egyetlen lehetséges módját, a nemzeti erők tömörítését segíti elő.

18 A kibontakozó és egyre szélesedő Habsburg-ellenes mozgalom tág ideológiai keretek között folyik. A mozgalom vezetője: Báthory [István, közismerten katolikus, akárcsak a Zrínyiek. Míg azonban a Báthoryak katolicizmusa mindvégig töretlen, a Zrínyiek a protestantizmus tanításainak következményei miatt rekatolizálnak. Dobó István és a Balassa család lutherizmusuk ellenére is a Habsburgellenes mozgalomhoz tartoznak- Batthyány Boldizsár sokáig nem kötelezi el magát egyik vallási irányzatnak sem, később azonban, mikor a kálvini eszmékhez csatlakozik, Báthory ístván halála miatt a mozgalom már elveszíti eredeti célkitűzését és perspektíváját. A törökkel szembeni felszabadító harc, mint reális lehetőség, csak akkor merül fel a kortársakban, amikor lelepleződik Luther és Melanchthon 1529-es kiáltványának magyarellenes tendenciája. Ekkor indul meg a lutherizmus belső polarizációja, melynek eredményeként a lutherizmuson belül, a már kialakult irányzatok mellett, egy újabb jelenik meg. Ez mindössze abban különbözik a többiektől, hogy a Luther és Melanchton-féle kiáltvánnyal szemben tagadja a török csapás istenbüntetés jellegét. Az új protestáns irányzat egyik legpregnánsabb képviselője Bornemisza Péter, az ,,Ördögi kísértet" és más, különböző prédikációk szerzője. Életrajzírói és irodalmi műveinek feldolgozói — köztük Schulek Tibor — lutherizmusában semmi eltérőt nem találtak a korszak többi protestáns prédikátorának felfogásához képest. Kétségtelen, hogy Bornemisza maradéktalanul magáévá tette az ágostai hitvallást, az a körülmény azonban, hogy az „Ördögi kísértetek" megjelenése miatt saját lutheránus paptársai — jórészt alárendeltjei — ítélete következtében kellett Semptéről eltávoznia, már önmagában jelzi, hogy Bornemisza felfogása alapvető kérdésekben különbözött paptársaiétól. Ezek részletes vizsgálatával mindezideig még nem foglalkoztak a kutatók. Az ,,Ördögi kísértetek" kiadása körüli botrány fő okát is abban látták Schulektól Eckhardtig —, ,,hogy a Prágában időző Rudolf császár sértve érezte magát, mert Bornemisza Péter a Danckát ostromló Báthory István ellen küldött császári segítség vereségét isten büntetése gyanánt tünteti fel". Kétségtelen, hogy ez nem csupán véletlen, meggondolatlan kijelentése a szerzőnek, hanem egy tudatos politikai koncepció tömör summázása. Eszerint Bornemisza Luther és Melanchthon kijelentéseivel szemben tagadta a háborúk, pusztítások végzetszerűségét és az isten egyértelműen ellenünk irányuló bosszúját. Hasonlóképpen szembetűnő anabaptizmus-ellenessége is. A német parasztháborúkban keletkezett szekta hatása a szlovák és németajkú lakosságon kívül magyar vidéken is erős lehetett, mert Bornemisza sokat foglalkozik velük. Könyveiből első pillanatra úgy tűnik, hogy alapos ismerője az anabaptizmusvan a faluban egy bizonyos Gábriel nevű pap és egy káplán. Kettőjük viszonya nem lehetett békés, mert — mint Porkocs leveléből kitűnik — „fel verte Gábriel az káplánnak házát". Az esetet Batthyány is megtudta s a két papot magához hivatta. Az egyik megjelent előtte, a másik azonban betegségére hivatkozva, mást akart maga helyett küldeni. — OL. Batthyány es. lt. Miss. 38. 155. Noha Batthyány Boldizsár intézkedéseit nem ismerjük, a fejleményekből mégis világos, hogy Batthyány a káplán elhelyezésével torolta meg a botrányos veszekedést. Gabriel pap azonban nem sokkal élte túl az esetet, mert 1573-ban tragikus hirtelenséggel meghalt. A halál oka felől Batthyány is érdeklődött, de Pokocs sem tudta megmondani, hogy „miképpen lett halála". A megüresedett toronyi lelkészségre a rohonci prédikátor pályázott. Batthyány támogatta is, Porkocs Farkas tiszttartó és a lakosság azonban ellenszegült. — ÓL. Batthyány es. lt. Miss. 38. 165. 18 Vő. 13. sz. jegyzettel. 166