Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Valter Ilona: Előzetes beszámoló az őriszentpéteri r.k. templom 1963. évi ásatásáról

A templom keleti oldalán, a szentély mögött nyitottunk egy 1 x9 m hosszúságú kutatóárkot (II. sz. kutatóárok). E kutatóárok nyugati vége egészen a templom szentélyéig nyúlik, itt a templom alapozását kerestük meg. A felszíni humuszréteg alatt kb. 60 cm széles újkori töltött réteg volt. A kutatóárok közepén a templom keleti falától 5,7 m-re téglafalat találtunk. A nagy, 8x12x30 cm méretű téglákból, erősen meszes habarcsba rakott téglafal 60 cm széles, alapozási mélysége 190 cm. Tetejéről néhány összetapadt tégla lehullott a keleti oldala mellé. (5. sz. kép.) A faltól keleti irányban 110 cm-re kemény, döngölt agyagréteget találtunk. E réteghez tartozóan egy cölöplyukat tártunk fel, melynek alja 3 m mélységben volt, és lefelé keskenyedett. E cölöplyuktól nyugatra egy másik cölöplyuk látszott a metszetfalban, és ebben az elkorhadt famaradványok is benne voltak. Ez a felszíntől csak 110 cm mélységben volt. (6. sz. kép.) A kutatóárok nyugati végében 145 cm mélységben megtaláltuk a templom szentélyének alapozását. Erősen meszes habarcsba rakott, 4 x 13,5 x27 cm méretű téglákból készült a fal. A kutatóárok bolygatott agyagrétegéből — közvetlenül a kerítőfal mellől is — a XVI. század közepére tehető cserépanyag került elő. Ez a cserépanyag adja meg a kerítőfal korát, amit ennek alapján a XVI. század közepére tehetünk. A templom déli oldalán nyitott III. sz. kutatóárokkal (2x4 m nagyságú) a kerítőfal feltételezett kapuját akartuk megtalálni. Az áiok déli részében találtunk egy 110 cm széles falat, melynek keleti széle 60 cm mélységben van, majd lépcsősen alacsonyabb lesz (7. sz. kép.). Legmélyebb pontja a délnyugati részen, 140 cm mélységben lévő támpillérszerű kiugrás. (3. sz. kép.) A fal nyugati része 110 cm-re elkeskenyedik. A fal belső oldalánál erősen döngölt agyagréteg volt. Úgy látszott, hogy a fal is e rétegre támaszkodik. A fal külső keleti, déli és nyugati oldalán erősen törmelékes habarcsos réteg volt (7. sz. kép.). Itt valószínűleg elbontottak egy falat. Itt lehetett a kerítőfal kapuépítménye, melynek egy részét később elbontották. A kapu alakjának pontos tisztázására a rövid ásatás alatt nem volt lehetőség. Az ásatás tisztázta tehát, hogy a templomot körbevevő elpusztult fal és erődítés a XVI. század közepén készült. Ezt bizonyítják a fal mellől előkerült cserépdarabok, a fal építőanyagát alkotó nagyméretű téglák, és a téglafalat erősítő palánkos, döngölt agyagos erődszerkezet. Ez az erősítési mód nagyrészt a török elleni harcok idején terjed el. A török uralom idején ez a környék sokat szenvedett a török harcoktól. Szulejmán szultán 1532-ben János király szövetségében betört az országba. Az egyes török csapatok csakhamar meghódolásra kényszei ítették az úgyis Zápolya-párti kisebb vas megyei településeket — Rumot, Ikervárt, Rábahídvéget. Hasonlóan kaput nyitott Szombathely is.

13 1532-ben, Kőszeg sikertelen ostroma után a törökök tovább nyomultak az ország belseje felé. 1541-ben kezükbe kerítik Budát. Buda eleste után, a sikeres védekezés céljából a magyarok végvidékeket szerveznek. Vas megye területéből a Rábán alul lévő részt kikerekítik, s a törököktől el nem foglalt zalai részekkel egyesítve, az ún. Kanizsa környéki végvidéket alakítják ki.

14 A törökök 1600-ban elfoglalják Kanizsát. A XVII. század elején a Kanizsa ellen kialakult végvidék a virágkorát éli. Mura-Szombattól elkezdve egészen Sárvárig tömérdek apró vár, közte Körmend, Vasvár, és Egervár nézett farkasszemet a török szandzsákszékhellyel.

15 J3 Borovszky: I. m. 193. o. 14 Borovszky: I. m. 193. o. 15 Borovszky: I. m. 204. o. 9* I 3 !