Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
Katona Imre: Sárvár és a Nádasdyak a XVI. században és a XVII. század elején
menyeire, Bornemisza a török meg-megismétlődó' támadásait a mindig és mindenütt jelenlevő' ördög személyes mesterkedésének tulajdonítja, aki általa „cselekszik röttenetes testi és lelki ártalmokat". 22 Ha tehát a törökök pusztítása nem isteni, hanem ördögi inspiráció, közreműködés következménye, — ahogy Bornemisza hirdeti — akkor a velük való szembehelyezkedés, háború, nem az isteni akarat semmibevevése többé, nem bűn és nem jár további következményekkel, hanem olyan követelmény, melyet Isten támaszt híveivel szemben. Ezért, míg a protestánsok és Magyari a török isteni küldetéséről szóló elképzelései akadályozták a magyarság önvédelmi harcának kibontakozását, Bornemisza rögeszmének, monomániának tartott prédikációi — melyek a török ellenünk intézett támadásait a folyton közöttünk settenkedő', vihogó és izgató ördög akcióinak tulajdonítják — lelkesítették a hazájukért nap mint nap életüket kockáztató, nehéz helyzetüket békésen tűró', az idó' és a körülmények mostohaságával dacoló végváriakat. Lukács evangélista szavaival (22:31—32) kiáltja: „Az Sátán meg kért titeket, hogy megrostálna mint az búzát, de én könyörgöttem ti éröttötek, hogy meg ne fogyatkozzék ez hitetek. Itt való életünk, vitézségnek élete," 23 mert „némely fejedelmek" „Olly csalárd"-ok és „erőtlen"-ek, hogy még saját „szállott várókat" sem „segítik meg, és csak szóval tartják." E kijelentésnek is része lehetett abban, hogy Bornemisza nemcsak saját lutheránus paptársaival, fölötteseivel és beosztottjaival kerül szembe, hanem a Habsburgokkal is, akik tehetetlenségüket és nemtöró'dömségüket is igazolva látták a megváltoztathatatlanba való belenyugvást hirdető' lutherimelanchtoni elmélettel. Nem véletlen, hogy ó' volt az elsó', aki leírta, hogy Isten nemcsak minket büntet bűneink miatt, hanem a németet is, miként a Danckát ostromló Báthory ellen küldött császári segélyhadak veresége mutatja. 24 Ma már nem tudjuk, hogy ezért vagy egyéb kijelentései miatt sértó'dött meg rá a Prágában idó'zó' Rudolf és szabott olyan állítólagos feltételt földesurának, Salm-nak, hogy csak akkor részesíti adományban, ha Bornemiszát Semptéró'l elűzi. Az események megértéséül megemlítjük, hogy a mű megjelenését Török Bálint fiának, Ferencnek, majd Salm Eck Ecciusnak felesége Guti-Országh Borbála vállalta magára. A könyv azonban már csak Salm Eck Eccius halála után jelent meg. Ekkor Salm Julius — az elhalt férj öccse — volt Sempte ura és Bornemisza pártfogója, s így neki kellett a botrányt levezetnie, melyet a mű az udvarnál és az eklézsiában kiváltott. E furcsa feladatra a gróf familiárisát, osztopáni Perneszi Andrást jelöli ki. О keresi fel az izgága szerzó't, hogy elvegye tőle a nyomdai felszerelést, rátegye a kezét a mű példányaira és Bornemiszát Semptéről kiutasítsa. Mindezeket Perneszi „Választétel" című írásából és Bornemisza előszavából tudjuk. Bornemiszának csak úgy sikerült időt és haladékot nyernie, hogy egy lutheránus paptársaiból, jórészt alárendeltjeiből álló ítélőszék döntését kérte, melyhez a gróf hozzá is járult. Az ítélőszék összeült és felszólította Bornemiszát, hogy vonja vissza könyvét, mert ellenkező esetben nemcsak papi tisztéről kell lemondania, hanem Semptéró'l is el kell takarodnia. Bornemisza először elfogadta a döntést, majd alkudozni kezdett és a döntés szövegének módosítását kérte, melybe a gróf bele is egyezett. Bornemisza azonban megmakacsolta magát és a visszavonást megtagadta, s ezért a gróf hat évi szolgálata után száműzte Semptéről. Detrekőre menekült Balassi Istvánhoz, Balassi Menyhért fiához. Ellenfeleivel dacolva, szinte 22. Horváth: i. m. 314-315. 1. 23. Bornemisza Péter: Ördögi Kísértetek. A kiadást gondozta és jegyzetekkel ellátta Eckhardt Sándor. Bp. 1955. 180. 1., 47. 1. stb. 24. Bornemisza i. m. 50. 1. 246
