Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Katona Imre: Sárvár és a Nádasdyak a XVI. században és a XVII. század elején

títással. Ez is arra serkentette Nádasdyt, hogy apja megszerzett birtokainak védelmében fegyverrel szálljon szembe a török támadásaival. Az udvarában élő és támogatását élvező Magyari István azonban földesura megváltozott érdekeivel ellentétben változatlanul a török isteni küldetéséről szóló protestáns tanítások szószólója marad. Nádasdy Ferencet személyes érdekeinek felismerésében a többi dunántúli urak, így elsősorban a Battyhányak is segítik. A szigeti tragédia mélyen felrázta főuraink lelkiismeretét s már az 1570-es években tapasztalható olyan törekvés, hogy a protestantizmus tanításai iránt egyes főuraink bizalmatlanul viselkednek. Ezek között különösen a Zrínyiek és a Batthyányak bizalmatlansága nyilvánul meg erőteljesen. Zrínyi György birtokáról már az 1570-es években — tehát alig néhány évvel a szigeti tragédia után — több helyen elűzik a protestáns prédikátorokat és katolikus papokat követelnek helyettük.

31 E példák meggyőzően mutatják, hogy Zrínyi György elhagyta apja vallását és katolizált. A protestantizmus mint vallási irányzat általában haladóbb társadalmi érdekek hordozója, kifejezője, mint a katolicizmus. A Zrínyiek elfordulása a lutherizmustól az említett lutherimelanchtoni koncepciótól való szakítást jelenti, s ezért objektíve haladó álláspontnak tekinthető, haladó társadalmi magatartást fejez ki. Batthyáni Boldizsár lépése a Zrínyiekénél is előremutatóbb, mert míg a Zrínyiek csak eltávolodnak a lutherizmus tanításaitól, Batthyány Boldizsár olyan vallási mozgalmakkal szimpatizál, melyek lehetővé teszik a cselekvést, a nemzeti erők tömörítését, összefogását. Nádasdy Ferenc más főurakhoz hasonlóan elszánt híve annak a mozgalomnak, melyet Batthyány Boldizsár szervez és vall. Ennek tulajdonítható, hogy Magyari István — aki a 30-as, 40-es évek sárvári protestáns irodalmának hagyományaihoz ragaszkodik — nem veszi figyelembe azokat a változásokat, amelyek az országos és személyes érdekek szövevényében rejlenek és szembekerül Nádasdy Ferenc törekvéseivel. Bornemisza Péter, aki közismerten Báthory-párti volt, az „Ördögi Kísértetek" c. művében már 1578-ban — tehát majdnem negyedszázaddal Magyari előtt — lutheránus volta ellenére kifejti, hogy a törököt nem isten, hanem az ördög „ereszti" ellenünk, ezért a törökökkel szembeni harc nem az isteni akarat semmibevevése, hanem isten által támasztott kötelesség. Jellemző, hogy e felfogásáért saját lutheránus paptársai ítélik el és lutheránus támogatója űzi ki Semptéről. Álláspontját először Perneszi András vitatja, aki korábban „titkos íródeákként" Batthyány Ferencnét, Swetkovich Katát szolgálta s mint ilyen, Batthyány Kristóf megbízatásából Batthyány Boldizsár ellen is eljárt, s ezért el kellett hagynia Németújvárt. Mint a Salm-ok és Guti Országhok familiárisa lépett fel Bornemisza ellen. Bornemisza Péter nemcsak saját — s talán a Báthory köré csoportosult főurak — ideológiai koncepcióját fejti ki az „Ördögi Kísértetek"-ben, hanem egyben híveket is szerez e felfogásnak. így például Batthyány Kristófot, Batthyány Boldizsár apját — aki még a királynál is beárulta fiát, hogy Németújvárt visszaszerezze — szánalmas emberi törpeségében mutatja be.

32 31. OL. Batthyány es. lt. Miss. 3367. 32. Bornemisza i. m. Miss. 3367. ,,. . . Azonképpen láttam ki midőn mason nem tudna könyörülni, iobágynac, szogaianak panaszát, banattyat czak mosolgotta: Végre szomszedgya, szolgaia auagy az ő maga gyermeke rea támadót, varából, varasából ki rekesztette. Ez méltatlansagon midőn őis panaszolkodnék Királynak, barátinak, nagynac, kitsinnek, czak fülök mellől bocottac. Oe kedig annyira el keseredet, hogy el szaradot bele, sem ehetet sem ihatot, mikor szoltis szaia meg czerepezet, es vizzel lágyította tarkát ..." Hogy Bornemisza Batthyány Kristófról beszél, azt nemcsak az bizonyítja, hogy ő volt aki feljelentette fiát Batthyány Boldizsárt a királynál, mert Szalonokról kikergette, hanem az is, hogy ő volt, akit szolgái elhagytak, (Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok I. 172—173.1.) s aki valósággal elszáradt. (OL. Batthyány es. lt. Miss. 4703.) 250