Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Csaba József: Chernel István

Útközben tanulmányozta a nagy városok szépművészeti gyűjteményeit, állatkertjeit, zoológiai múzeumait. Fó' célja mégis az volt, hogy Norvégiában Tromső szigetén a nyári idó'szakban egy hónapon keresztül madártani megfigyelést végezzen. Útjáról pompás könyvben („Utazás Norvégia végvidékéré") számolt be, mely nemcsak madártani vonatkozásai miatt érdekes, de egyébként is útleíró irodalmunk egyik legremekebb alkotása. Chernél István e munkájából alaposan megismerhetjük őt, a kitűnő nyelvezetű írót és a sokoldalú, széles látókörű tudóst egyaránt, akinek a madarakon kívül még sok mindenre kiterjedt a figyelme. így könyvében részletesen foglalkozik Norvégia belvízi közlekedésével, a vikingekkel, normannokkal. Elismeréssel ír a norvégek 1814. évi alkotmányáról, melynek — szerinte — demokratikus elvei annyi köz- és egyéni szabadságot tartalmaznak, mint amennyi a világ egyetlen monarchikus államában sem található. Kutatta az ország kőzeteit, növényvilágát, de nem kerülte ki figyelmét az a körülmény sem, hogy a neves magyar csillagász Hell Miksa, 1769-ben a norvégiai Vardőben figyelte a Vénusz átvonulását, s hogy ugyanakkor vele együtt ott tartózkodó másik magyar, Sajnovics pedig felismerte a lapp—magyar nyelvrokonságot. Ezzel kapcsolatban könyvében külön fejezet alatt foglalkozik a finnugor nyelvekkel és a lappok néprajzával. Expedíciójáról az értékes madártani megfigyeléseken kívül, több általa gyűjtött tárgyi anyagot is hozott magával. így : 1 kitömött emlőst, 39 kitömött madarat, 5 madárfészket, 35 madártojást, 34 kagylófajnak több mint ezer példányát, 44 növényféleség százon felüli lepréselt példányát, 43 néprajzi tárgyat, 50 magakészítette és nyolcvan vásárolt fényképet. A kutató útnak mégis az volt egyik legnagyobb eredménye, hogy másokat megelőzve elsőként fedezte fel a víztaposó (Phalaropus hyperboreus) és a vöröstorkú pipiske (Anthus cervinus) tromsői fészkelését, — továbbá a Nassa incrassata és Patella vulgata kagylófajoknak tromsői előfordulását. Norvégiában Chernél megismerte Ole Ravnahaladt, aki annak idején Nansennel sítalpakon keresztülhaladt Grönlandon. Ez a találkozás adta néki a gondolatot, hogy útjáról hazatérve a síelést Magyarországon meghonosítsa. Még Norvégiában sítalpat vásárolt teljes felszereléssel együtt, otthon Kőszegen pedig 1892 decemberében hozzálátott e kiváló sport gyakorlati elsajátításához. Ugyanakkor egy ügyesebb kőszegi esztergályossal további síléceket készíttetett, és feleségét és másokat is megtanított a sí használatára. (Hitvese volt az első magyar síelő nő.) Ettől az időtől számítva egymás után jelennek meg a sísportot népszerűsítő cikkei, — sőt 1897-ben kiadta „A lábszánkózás kézikönyve" című, technikai és gyakorlati útmutatást nyújtó, az akkori idők külföldi sí-irodalmához viszonyítva, ilyen vonatkozásban is szinte páratlan munkáját. Chernél István ezen kiváló gyakorlati és irodalmi tevékenységével megalapítója lett a sísportnak hazánkban. Mind sűrűbben jelentek meg kül- és belföldi folyóiratokban madártani cikkei, majd 1898-ban közzétette „Vasvármegye madarai" (Magyarország vármegyéi és városai, Vasvármegye. MDCCCXCVIII.) című, bennünket különösen érdeklő tanulmányát. Atyjának Kőszeg vidékére szorítkozó hasonló munkája mellett ez az első olyan írás, mely megyénk egész területének ornisát részletesen ismerteti. Ebben a munkájában Magyarország akkor ismert 327 madárfajából megyénk területéről kimutatott 212 madárféleséget, több ritkaságnak előfordulási helyét és idejét is megjelölve. Ugyanakkor immár készen állott egy nagyobb szabású szakkönyvének 1300 félívre terjedő kézirata, melyhez az anyagot kora ifjúságától gyűjtögette, országszerte tanulmányozva az élő madárvilágot, a magyarországi vonatkozású madártani irodalmat, sorjában átolvasta a magyar remekírókat, jelesebb költőink munЫ