Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Németh Antal: A vasvári Járási Múzeum

SAVARIA I. KÖTET A VAS MEGYE' MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1963 A VASVÁRI JÁRÁSI MÚZEUM NÉMETH ANTAL 1951 szeptember 30-án nyílt meg a József Attila kultúrotthon egyik termé­ben a vasvári múzeum. Dömötör Sándor, a Savaria múzeum akkori igazgatója és Kádár Zoltán egyetemi magántanár irányításával bizottság intézte az előkészítő munkát. A Nemzeti Múzeum és a Savaria Múzeum kiállítási anyagot kölcsönzött, az utóbbi vitrineket is adott. A tudományos és műszaki munkát Hegedűs Gyuláné muzeológus, Jeges Ernő festőművész és Szakonyi László restaurátor végezték. Az ünnepélyes megnyitáson Járdányi-Paulovics István professzor, a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem Ókortudományi Intézetének vezetője mondott avatóbeszédet. — „Vasvár a magyar föld történetében nem egyszer jelentős szerepet játszott. Földrajzi adottsága, természeti viszonyai, emberi településre igen alkalmas hely­zete — mint a régészeti leletek mutatják — már az őskorban kijelölték vezető helyét a környék keretében. Időszámításunk előtti évezredek leletei, az akkori lakosság fennmaradt és itt látható termelő eszközei: kőbalták, vésők, edények beszélnek erről." Ezután Kabay Lajos, a járási tanács titkára és Rákosi Ferenc községi tanács­elnök mondtak beszédet. A múzeum működése megkezdődött. Eleinte vasárnap délelőtt volt látogatási idő, később iskolák, csoportok, sőt magános érdeklődők részére hétközben is. A hiányokat a tárlat részletes, főleg helytörténeti vonatkozású ismertetésével igyekeztünk pótolni. Ezt a módszert a látogatók többsége szívesebben fogadta, mint a többsoros magyarázó szöveget. A kiállítási anyag nagyobb mérvű gyarapodását Járdányi-Paulovics profesz­szor ásatásaiból vártuk. Évekre szóló kutatási tervei voltak és azzal a gondolattal foglalkozott, hogy nyugalomba vonulása után Vasvárra költözik, hogy ásatási terveit könnyebben megvalósíthassa. A következő nyáron, 1952-ben még itt dol­gozott, de szívbántalmai mind gyakrabban jelentkeztek. Ezen az ásatáson Kádár Zoltán és Koós Sándor voltak munkatársai. A káptalani templomdomb mellett a Vörösmarty utcában, Dózsáék és Bakóék telkén igen érdekes középkori alakos díszű kályhacsempe-töredéket tártak fel. Mielőtt ezek feldolgozásához kezdett Debrecenben, újabb szívroham érte és december 12-én, 60 éves korában meghalt. Halállával súlyos veszteség érte a tudományos világot, mert nevét idegen nyelven is megjelent régészeti munkái révén Európa-szerte ismerték, de különösen sokat vesztett Vasvár szép eredménnyel megindult régészeti kutatása, mely bizonytalan időre félbemaradt. Az országban egyedülálló leletnek tekinthető kályhacsempe­töredéket Kádár Zoltán dolgozta fel és az 1953. évi Művészettörténeti Értesítőben ismertette. 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom