Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
S. Pável Judit: A szombathelyi Savaria Múzeum története
ben a magyar háziipar, céhek és a kialakulófélben levő műipar emlékeit gyűjtenék össze. 41 Sajnos efajta emlékeinket sem értékelték, sőt le is nézték a honi iparos munkáját. A külföldi ügynökök mohó érdeklődése azonban — különösen a már megszűnt kőedénygyárak készítményei iránt — öntudatra ébresztik a polgárságot. Megszűnt a céhrendszer középkori világa, de a céhek tulajdonát képező tárgyak, ipari termékeik, irataik mind históriai értéket jelentenek. Az Egylet megszerzi a legrégibb szombathelyi céhnek, a szíjgyártó céhnek emlékeit, a helyi gombkötő szűrszabó, mészáros, néhány jelentős vidéki céh emléktárgyait is. Az adakozás során kerámiák, faragványok, lakatosmunkák, művészi ércmunkák, ezüst evőeszközök, edények jutnak az egylet tulajdonába. 42 Kárpáti Kelemen néprajzi gyűjtőmunkája A néprajzi gyűjtéssel is korán megpróbálkoznak. A Vasmegyei Lapok 1872. augusztus 25-i számában felhívás jelenik meg a megye lakosságához, hogy az 1873. évi bécsi világkiállításra „hazai népismei tárgyakat" gyűjtsenek és adjanak az Egyletnek. A felhívás már csak azért sem talált visszhangra, mert a gyűlölt Bécs kérését közvetítette. De az igazi nép felé való fordulás, a népművészet őszinte értékelésének hangja először úgyis csak 1880-ban csendül ki Vajda Berta tanulmányából, 43 amellyel e csodálatosan gazdag és értékes művészi területen akar gyűjtésre buzdítani. Országos mozgalom indul a nagyobb városokban, tájegységeken néprajzi múzeumok felállítására. Hogy a gyűjtőmunkához képzett embereket biztosítsanak, Budapesten a nyolcvanas évek vége felé tanfolyamot rendeznek, amelyre a szombathelyi múzeum akkori vezetője Kárpáti Kelemen, Tóth Sándor József múzeumi szolgát küldi fel. Tóthnak egy 1929-ben írt leveléből tudjuk, hogy őt ott meglepetéssel fogadták, mert a munkásosztály egyetlen képviselője volt a tanfolyamon. Képességeit azonban elismerik. 44 Kárpáti igen nagyra becsüli Tóthot és később gyűjtőútjaira sokszor magával viszi. Néhány kivétellel Vas megye összes községét bejárják és sokszor zsúfolásig rakott szekerekkel térnek haza. Az összegyűjtött anyagot először a vármegyeház egyik földszinti szobájában, majd mikor ez megtelik, a gimnázium padlásán helyezik el. Kárpáti szenvedélyes szeretettel csüng a nép művészetén. így ír kézirataiban a néprajztudomány jelentőségéről: „A néprajztudomány megtanít arra, hogy a nagy népélet ezer és ezerféle megnyilatkozását hogyan kell megfigyelnünk, hogy a népleiket megismerhessük és a megismerés alapján az emberi civilizáció fejlődésének nagy kérdését idővel megoldhassuk". De még messzebb is eljut tudományos kutatásai közben: „. . . tapasztalásaim rávezetnek arra, hogy az emberi lélek az ő fejlődésében nem ismeri a nemzetek, osztályok, világrészek között megvont határokat, vagyis arra, hogy a tudás internacionális valami, s tevékenysége eredményeit az egész világnak, az egész emberiségnek közkincsévé teszi" 45 . A gyűjtés mohó lázában nem volt idő a konzerválásra, mégis igen gazdag és bőséges alapot szerzett Kárpáti, Tóth közreműködésével, a későbbi néprajzi tár számára. 41 Lipp Vilmos Hazai iparcikkek a vasmegyei régiségtárban. VREÉJ. 1875. 27—41. 1. 42 VREÉJ. T. j. 1878. 72.1. - 1880. 96.1. - 1881. 14-15.1., 1884. 30-33.1. 43 Vajda Bertha: A vasmegyei régiségtár kézimunkái. VREÉJ. 1880. 53—59.1. 44 Tóth Sándor: 1929-ben írt levele. Sav. Múz I. 45 Kárpáti Kelemen kéziratai. Sav. Muz. I. (Néprajzi tár) 299
