Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

azok a tényezők, amelyek a munkabér nagyságát befolyásolják. Ezenfelül még csupán a munkában eltöltött évek száma vehető tekintetbe." A rendelet három fizetési osztályt állapított meg. A legkisebb heti fizetés 160 korona, a legnagyobb 650 korona volt. Május 30-án annyiban változtattak az alkalmazottak bérrendszerén, hogy az addigi határok meghagyásával, a korábbi három helyett, öt fizetési osztályt állítottak fel. A bérfizetések központi ellenőrzése érdekében Vas vármegye direktóriuma ipari szocializálási ügyosztálya elrendelte, hogy a szocializált üzemek a heti bérlistákat kötelesek az ipari szocializálási ügyosztályon ellenjegyeztetni. A szociális termelés népbiztossága gazdaságstatisztikai osztályához küldött heti jelentésben pedig közölni kellett a munkáslétszámot, a hét alatt teljesített munkaórák számát és a kifizetett bért szakmák szerint részletezve. Megkezdődött a vezetéshez, ellenőrzéshez szükséges adatok gyűjtése és feldolgozása. A Tanácsköztársaság első intézkedései között szerepelt a széleskörű betegség és baleseti biztosítás megvalósítása. A Forradalmi Kormányzótanács rendelete kimondta, ,,hogy betegsegélyezés és balesetbiztosítás hatálya alatt áll minden munkás (földmunkás). Munkás mindenki, aki köz- vagy magánszolgálatban munkabér vagy fizetés fejében dolgozik." A betegségi segélyezésre való igényjogosultság a betegség kezdetétől számított egy évig terjedt. A táppénz a betegség első négy hetében az átlagos napi bér 60 %-a, azután az átlagos napibér 75 %-a volt. A biztosított nők a terhesség utolsó négy hetében az átlagos napi bérük teljes összegét kapták terhességi segélyként. A gyermekágyi segély ugyancsak az átlagos napi bérnek megfelelő összegű volt. A munkavégzés körülményeinek javítását szolgáló javaslatok, tervek elkészítésére, a szervezett üzemi munkásvédelem megvalósítására Műszaki Munkásvédelmi Szakosztály alakult. Mindenekelőtt üzemi fürdőket akart létesíteni és megkezdte a tervező munkát. A tervek kivitelezésére azonban már nem kerülhetett sor. Nyolc órás munkanap bevezetése, bérek felemelése, betegségi és baleseti biztosítás kiszélesítése, munkafeltételek javítása mind egy-egy láncszeme a ,,nagy alkotások sorozatának". Mind azt mutatja, hogy a Tanácsköztársaság olyan társadalmi rendszer felépítését kezdte meg, melynek célja a dolgozók életének szebbé, gazdagabbá tétele. A termelés szervezése A termelőeszközök tőkés magántulajdonának megszűntével, elhárultak a termelőerők fejlődését gátló akadályok. A dolgozótársadalom közkincsévé lehetett tenni a titkos gyártási eljárásokat. A gyártási titkok bejelentéséről, a találmányok védelméről, a feltalálók jutalmazásáról a Tanácsköztársaság rendeletet adott ki. A Vasi Vörös Hírlap június 25-i számában ismertette ezt a fontos intézkedést. Megállapította: „Az elv az, hogy azok a találmányok és műszaki eljárások, amelyek eddig gyártási titkok voltak és eddig csak a termelő magánérdekét szolgálták, most már minden üzemben hasznos módon felhasználhatók legyenek az anyag és munkaerő megtakarítása, valamint a gyártmányok kvalitásának emelése céljából." A rendelet arra kötelezte a termelési biztosokat, hogy kutassák fel és jelentsék be az addig gyártási titokként kezelt eljárásokat. Kifejezte a rendelet, hogy a kommunista társadalom nem tagadja meg az elismerést kiváló munkásaitól és biztosítja a feltalálók, újítók jutalmazását. „Olyan találmányoknál, amelyek gyakorlati alkalmazása közvetlen gazdasági haszonnal 288