Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
Katona Imre: Sárvár és a Nádasdyak a XVI. században és a XVII. század elején
Nem véletlen, hogy a Báthory Erzsébet elleni vádak, gyanúsítások elsó' szószólója az a Magyari István sárvári prédikátor volt, aki fó'művének tanúsága szerint az ország romlásáért véletlenül sem a Habsburgokat, hanem saját népét, annak vélt „bűneit" ostorozta. Felfogása ellentétes volt Báthory István és a köréje csoportosuló magyar főurak politikai nézeteivel, törekvéseivel. Báthory Erzsébetnek a Bocskai-hadjáratok alatt Batthyány Ferenchez, Batthyány Boldizsár fiához írott levelei arra engednek következtetni, hogy Magyari felfogása Nádasdy Ferenc, de különösen Báthory Erzsébet felfogásával is ellenkezett. 28 Úgy látszik, Magyari még lutheránus paptársainál is maradibb álláspontra helyezkedett az ország romlásának okairól szóló művében. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Nádasdyné Báthory Erzsébet anyja (Báthory Anna) somlyai Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király testvére volt. Báthory István alakjának és jellemének ferdítését már a közismerten aulikus Istvánffy Miklós történetíró megkezdte, amikor Báthory Istvánt féktelen, szenvedélyes és bosszúálló férfiúnak rajzolja meg. A Báthory Erzsébetről szóló írásokban gyakoriak az Istvánffy jellemzésére visszavezethető utalások. Báthory István gyakran megfordul a Nádasdyak sárvári udvarában, többek között 1577-ben is Sárváron időzik. Terve volt, hogy ez alkalommal a Zrínyieket is meglátogatja, sőt Németújvárt útbaejtve, Batthyány Boldizsárhoz is betér. Ezt megelőzően Zrínyi György, a szigeti hős fia, Batthyány Boldizsár sógora, keresi fel Báthoryt. 29 Báthory István dunántúli főurakhoz való kapcsolatában Báthory Erzsébet is jelentős szerepet játszott. Vas megye XVI. sz.-i kisnemesei több ízben fordulnak Batthyány Boldizsárhoz, hogy ügyükben Báthory Istvánnál személyesen eljárjon. A Batthyány levéltár missilisei tanúsítják, hogy Batthyány Boldizsár a Báthoryak és a Habsburgok közötti politikai egyik koordinálója volt. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a XVI. század második felében, a XVII. század elején sajátos politikai-társadalmi események színhelye Nyugat-Magyarország. Az az udvari kultúra, mely a Nádasdyak alatt és támogatásukkal létrejön, lassan szembekerül a család és a vele kapcsolatban álló magyarországi főurak politikai érdekeivel. Bár az ellentétek csak a XVII. század első évtizedében élesednek ki, már a XVI. század közepén — Nádasdy Tamás életében — megindul a különböző egymással ellentétes politikai tartalmú és tendenciájú irodalom kialakulása. Elég, ha a Sárvárott is megforduló és a Nádasdyak támogatását élvező DévaiBíró Mátyásra és Tinódi Lantos Sebestyénre gondolunk. Dévai Bíró Mátyás Luther és Melanchton kiáltványából kiindulva úgy véli, hogy a törökcsapás isten büntetése rajtunk, s ezért a veszély elhárításának nem a szervezett ellenállás, az isteni akarattal való szembehelyezkedés a módja, hanem a szakadatlan könyörgés, a penitencia. Ezzel szemben Tinódi a fegyveres ellenállás híve, históriás énekeiből a vitézi példamutatás, a hősi élet és halál nagyszerűsége bontakozik ki, bár ő is ugyanúgy lelkes Luther és Melanchton-hivő, mint a passzív penitenciát hirdető Dévai Bíró Mátyás vagy Nádasdy Tamás, aki mindkettőjük bőkezű támogatója. Ha azonban már meg is indul a célzatok különfélesülése, a tendenciák ellentétessége mögött még megvan az egység, ami ezeket összeköti. Tinódi szavaiból ugyanúgy kicsendül a királypártiság, ahogy Dévai tanításai mögül a Habsburg-érdek, 28. Báthory Erzsébet Batthyány Ferenchez 1605. június 29.-én írt levelében arról panaszkodik, hogy a Sopronból kijövő németek németkeresztúri kastélyát elfoglalták, a várost és a majort pedig tövig leégették. OL. Batthyány es lt. Báthory Erzsébet Batthyány Ferenchez írott levele. 1605. VI. 29. Miss. 2243. 29. Batthyány es. lt. Miss. 2266 és 2261. 248
