Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Katona Imre: Sárvár és a Nádasdyak a XVI. században és a XVII. század elején

koncepció szerint tehát Zrínyi Szigetvár védelmével nem a vallásos igazságért harcolt, hanem azzal szemben. Ezzel magyarázható a kortársak, elsősorban a Battyhányak, Erdődyek és a Nádasdyak magatartása, akik eleve várakozó álláspontra helyezkedtek Zrínyi harcával szemben. Szulejmán halálakor, amikor a hadiszerencse még Zrínyinek kedvezett, meginogtak e vallási tanításban és remélték a szigetiek sorsának jobbrafordulását. Sziget elestekor viszont ellenkező végletbe estek. Batthyány Ferenc unokaöccséhez, Batthyány Kristófhoz 1566. augusztus 7-én írott levelében hálálkodik, hogy Isten könyörületes volt és büntetését csak Sziget elestével szabta ránk, s nem büntetett nagyobb mértékben, ,,az mi érdemünk szerint". Majd kifejti, hogy „az mi dolgunk csak az, hogy az Istennek könyörögjünk és imádjunk, hogy minket ne büntessen . . . hanem cselekedjen velünk az ő jóvolta szerint, és az о nagy irgalmassága szerint".

10 Ez az álláspont főleg Batthyány Kristóf fiából, Batthyány Boldizsárból váltott ki ellenzést. Batthyány Boldizsárt kevesen ismerik, pedig megérdemli, hogy nevéről a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel emlékezzünk meg. Nemcsak mint hadvezér és humanista állt kiváló hírben, hanem úgy is mint politikus. A Habsburgok ellen fellépő és Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király köré csoportosuló magyar főurak egyik vezetője volt. A mozgalom gyökerei Sziget elestéig, illetve az ezt megelőző évekig nyúlnak vissza és szorosan kapcsolódnak ahhoz a protestáns tanításhoz, mely szerint a török bűneink és vallási tévelygéseink miatt pusztít bennünket. Ha tehát a megpróbáltatások bűneink miatt zúdulnak ránk — mint ezt a protestánsok hirdették Luther Mártontól Magyari Istvánig —, akkor Sziget elestének okai sem elősorban a németekben, hanem a szigetiek bűneiben keresendők. Ezért a veszély elhárításának, Isten kiengesztelésének csak egy módja van: a penitencia, az evangéliumhoz való visszatérés. A valóságban — s ez egyre többekben, így hovatovább Batthyány Boldizsárban is tudatosul — a felelősség azokat terheli, akik előzetes ígéreteik ellenére és lehetőségeik birtokában sem tettek semmit, hogy megakadályozzák Sziget elestét, Zrínyi halálát. Az egyre fokozódó, már-már a Batthyányak birtokait is megsemmisítéssel fenyegető török pusztítás elhárítása a területileg és politikailag megosztott ország teljes összefogását követelte. Az egység megteremtését azonban nehezítette a vallási, területi megosztottság és a Habsburgok ellenállása. Batthyány Boldizsár mindezeket világosan — talán még Báthorynál is előbb — felismerte. Franciaországi és németalföldi tapasztalatai alapján világosan látta, hogy e koncepció ellen a protestantizmus hadállásaiból nem folytathat eredményes harcot, ezért szembefordul a protestantizmus tanításaival és képviselőivel. Apjával, Batthyány Kristóffal és anyjával, Swetkovich Erzsébettel is emiatt kerül szembe. Batthyány Kristóf, akárcsak Batthyány Ferenc — ha nyíltan nem is reformáció-párti — következetes Luther-hivő. Nyíltan vallja, amit a protestánsok, hogy Isten bűneinkért ver bennünket, következésképpen oda sújt legjobban, ahol leginkább hódít a bűn és az evangéliumot megvető eretnekség. Ezért állítja tanulságként a főuraknak, hogy istenfélőknek s az evangélium követőinek kell lenniök, ha nem akarják birtokaikat és országukat a törökök pusztításainak kitenni. Amíg Batthyány Ferencé volt Németújvár és Szalonok—aki hasonló felfogású volt —, addig nem nyugtalanítja a török támadás és a családi birtokok elvesztésének gondolata. Békéje és nyugalma csak akkor borul fel, amikor kitudódik, hogy Batthyány Ferenc birtoka, a végrendelkező halála után nem őrá, hanem Batthyány Boldizsárra és nagynénjére, Swetkovich Katára száll. Emiatt iszonyatos haragra lobbant. A törökök DélDunántúl elleni támadásaiban a protestáns koncepció igazolását látja s úgy véli, hogy fia eretneksége következtében semmi sem marad nagybátyja sok fáradsággal 242