Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok

Javarészt szegény legények voltak a menősök. A betyárok Zalában meg Somogyban laktak. Igaz, néha a Hegyhátra is kirándultak. Hogy aztán melyik volt menős és melyik betyár, azt most már nehéz is megmondani. A Harmat Vendel öregapja ihász volt. Sokszor háltak nála a menősök. Ezek raboltak nagy kastélyokban. Ha ugrált az ur, agyonütötték. Elvitték a disznót, bort, pénzt, mifenét. Akkoriban csak pandúrok voltak, azt nem voltak olyan sokan mint most a csöndérek, mondogatták Gersén, ahová bucsu alkalmával néha 15—20 csendőrt is kivezényeltek a háború előtt. Gersén a Mayer papot az erdei menősök gyilkolták meg. Többen voltak: Kanász Vendel Döbörhegy vagy Karátföld körül volt menős, Mester Tancsi a gersei tanitó fia, az is menős volt, ez verte agyon a papot, vele volt még akkor az oszkói Hajós meg a pácsonyi Csigola. A Mester Tancsi a papszakácsnét akarta szeretni, de a Mayer pap kipirongatta, hogy mit keres a paplakban éjszaka idején. Ezért aztán bosszút állt és a társakat összeszedte, hogy elbirjon a pappal. Egyszer este ugy nyolc-kilenc óra körül bementek a plébániára. Előzőleg már megüzenték, hogy mennek feketelevesre. Bementek a paphoz, a Tancsi ment be először. Nekiálltak ott bent birakozni (birkózni). A pap nem félt a Tancsitól és ütötte, ahogyan csak tudta. Hogy a Tancsi már nem tudta legyőzni, kikiabált az udvarra: „Gyertek be, mert nem birok vele." Begyütt a szobába a Hajós a kis fejszével és belevágott a Mayer pap nyakszirtjába. A pap összeesett. A menősök otthagyták vérbe fagyva. Miután megölték, még az egész plébániát kifosztották és mindent szamárkordéra raktak. Közben a szomszédok is figyelmesek lettek és félreverték a harangokat; a sok nép összeszaladt. Keresték a menősöket, de nem találták meg őket. Ott bújtak meg a Kiserdőben, ott volt egy kut tetővel összütt.

1 A Törböci erdőt Áldott Imre sűrűjének hivták valamikor. Az Áldott Imre menősvezér volt. Kanász Vendel is járt vele. Az is Gersén történt, hogy egy lány vergányát szedett az erdőn. Öten voltak vagy hányan ott a menősök. Kirabolták ott a lányt, meg mindent csináltak neki. Aztán az egyik a baltájával fejbevágta, meg is halt a szerencsétlen. Azóta hívják a helyet Lányhalálának. Már az öreg Koborné gyerekkorában is úgy hívták, mert régen volt, mikor a gersei határban még menősök voltak. Karátföldön a Kertészároki dűlőben is laktak menősök. Ott volt a helyük, házuk. Onnan elvadították őket, többet vissza se tértek. Már régen szántanak arrafelé. Egy Kolompos nevezetű is volt közöttük. Vasváron is volt egy rablóbanda, néhánynak még a nevére is emlékeztek: Domokos, Déri, Lehár Pista meg még többen, — így tudta az öreg Szabó Pali. Az Árokhegyen túl volt egy nagy tölgyes. Ott volt a káptalannak a marha- meg a birkalegelője. A Domokos meg a pajtásai ott dugdosták el az odvas fákba, amijük volt, meg amit összeszedtek zsirt, húst, szalonnát. Az öreg Szabó gyerekkorában az örvösgalambokat meg vadgalambokat szokta az odúkból kiszedni, innen tudta, hogy mit hová rejtettek a legények. Mikor Domokost elfogták, egy silingára való kulcsot szedtek össze nála. „Köllött neki, mellik hová pásszult." Az öreg Karvalics is jól emlékszik még a vasvári haramia társaságra. Domokos volt a vezérük. A bandához tartozott a Lehár Pista is, rendes nevén Mátyás Pista. Egyik éjszaka lisztet loptak, másik nap meg hire járt, hogy a padlásról elvitték a füstölt húst, máskor a zsirt. Amit Vasváron meg a környékén összeszedtek, azt 1 Ezt a kutat még édesapám temettette be. Régen kivágták az erdőt, gyermekkoromban fiatal akácos volt ott. A dűlőt most is Kis erdőnek hívják. Csak néhány akácfa van most ott. 237