Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok

„Az Isten segéllen!" A börtönőr még meg is köszönte a duhajnak, hogy meggyóntatta a szegény elkárhozottat. „Dicsértessék, mindörökké, ides fiam", igy köszönt el. Avval elhajtott. Savanyú Józsi már tudta, hol várják meg a hintóval. Kimetszette a keresztvasat, kötélen meg leereszkedett az emeletről, aztán futni kezdett mihelyst leért. Akkor már észrevették a börtönben, de későn volt. Futottak is utána, lőttek is rá, de nem találták el. A Józsi meg felült a hintóba. A város szélén az erdó'ben már várták. Visszamentek a duhajok a barlangba. A tisztelendő' urat meg kieresztették, meg is fizettek neki jól a szívességért, pedig különben sem beszélte volna ki, hogy mit csináltak vele Savanyú Józsi cimborái. Savanyú Józsinak volt egy szereteje Zalában. Azt környékezték meg a csöndérek, hogy adja kezükre. Először a lány hallani sem akart róla, de aztán megigérte. Egyszer nála volt a Józsi ; álomport tett a poharába, avval itatta meg. Aztán elment, lefeküdt az erdőben, mindjárt elaludt. A puskája mellette volt, A szereteje meg értesítette a csöndéreket, hogy elment tőle. Azok bekerítették az erdőt és elfogták. Igy került Savanyú Józsi a csöndérek kezére. Nem tudtak az urak semmit sem rábizonyítani, mégis elitélték életfogytiglan. Mikor leégett a Csillag börtön, nem szökött meg Savanyu Józsi, azt jó magaviseletű is volt, hát elengedték neki azt a pár esztendőt. Itthon, valahol Zalában agyonlőtte magát. Egy másik hires menős neve is fennmaradt a nótában, a Patkó Bandié. Sokat járt Vas megyében, de inkább csak Somogyban garázdálkodott. Elment a Patkó Sit kére, Sitkei Sándor pénzére. Se öreg, se apró, Elvitte a Patkó, A semmirevaló. A Szerda Vendel nevét az öreg Török Mihály emlékezete őrizte meg, találkozott is vele. Valamiféle pásztorember volt a Szerda Vendel. Zsíros tarisznyája, zsiros bőrdolmánya meg bőrnadrágja volt. Egyszer elment Török Miska még süldőgyerek korában a pincébe a hegyre. Ott ült valaki a szomszédék ganéjkupocán. Mire a Miska gyerek lehányta a szekérről a ganéjt, addigra odajött: „Fiam, hol a pincétek?" De a Miska nem felelt, hanem hazament rögvest. Az idesapjának megmondta, hogy milyen ember van a pince körül, de hogy nem fogadta el azt sem, hogy pincéjük van. Fényes balta is volt nála, nem puska. Mindenből kitagadta magát a Miska, mert igen félt az embertől. Megmondta azt is az idesapjának, hogy többet el se megy arra. Elment az idesapja a hegyre, a fiának is el kellett vele menni. Odament hozzájuk a Szerda Vendel és beszélt az öreg Törökkel: „Adjon Isten testvér!" így köszönt. „Adjon Isten! Mit mondtál ennek a gyereknek?" „Csak annyit mondtam, hogy hol a pincétek". „Többet ne ijesztegesd a gyerekeket. Gyere be, adok egypohár bort!" Az öreg Török annyi bort adott neki, amennyit csak meg tudott inni. Hogy hol lehetett a Szerda Vendel lakása? Azt Török Mihály sem tudta. Menős volt a Szerda Vendel. 236