Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

Öntözőberendezés a tsz kertészetében számára a kenyeret.

83 Lehet, hogy valóban híres volt az itt sütött kenyér, s hogy évszázadokon át készítettek a ságiak híres kenyereket, de erre nem terjed ki már az emlékezet. Simaházán a török időkben 4 csárda is volt. Ebből lehet gondolni, hogy milyen nagy falu volt, pedig most csak 12 ház az egész falu. Tűz volt, aztán leégett. A tűzvész után a lakosok nagyrésze Zalába ment, és a falu nem épült fel újra. Arra már nem emlékeznek, hogy miért mentek el innen a falu lakosai. Feltételezhetjük, hogy a Festeticsek beszüntették a birkatartást a simaházi akolban és zalai birtokaikra telepítették át a pásztorokat. (Nem volt alkalmunk, — bár érdekes feladat, — kutatni e hagyomány történeti emlékei után.) Sokan azt mondják, hogy a mohácsi vész idején volt ez a nagy vándorlás, azért nem maradt meg részletesebben az emléke. Ezt azonban megcáfolja az, hogy a birkaaklokat csak a „Brúnó" idejében verték szét. Mások szerint az a török sereg dúlta fel a falut, amely Kőszeget is ostromolta Jurisich idejében. A Bécs felé vonuló hatalmas török sereg kisebb részei portyáztak erre. Berzencéről, Somogy megyéből egy harang is került ebben az időben a toronyba. Hosszú hurkaalakú furcsa harang volt; az első világháború idején öntötték be ágyúnak. (Szentmihályi Imre szíves közlése szerint nincs kizárva annak a lehetősége, hogy az említett zalai kitelepülés is inkább ide konkretizálható, mivel a migrációs hagyományokban a harangoknak és a templomoknak a szerepe igen jelentős.) 83 Nemzeti Múzeum: Pesty Helységnévtára XXXVII, 285. Vö Szántó: i. m. 10. 178