Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok
tarka tányérok sora díszlett. Az urasági cselédlakások közös konyháiban is éppen ilyen volt a konyha kiképzése, azonban ezeket a konyhákat 2 — 3—4 család használta közösen. A közös cselédkonyhákból az egymással szemben levő oldalakon 1—1 szoba nyílt, melyek mindegyikében 1 vagy 2 család lakott. A konyhából a kemence mögött levő kamrába vezetett az ajtó. Ilyenféle nagy lakások voltak a módosabb gazdák házai is, azonban ezeket maguk bírták, s legfeljebb családtagjaikkal együtt lakták. Az egyik szoba az utcára nézett, a másik az udvarra és csak ezután következett a kamra. Sok helyütt két kamra is volt : kiskamra a gazdasszony felszerelésének az elhelyezésére és jószágos kamra & termények, gabonafélék tárolására. A kamra után következett az istálló vagy az istállók egész sora. Ezeket a házakat már nem maguk a parasztok építették, hanem mesteremberekkel csináltatták. A Festeticsek úri építkezése, a kupeckodás keretében kialakult üzleti forgalom haszna nem maradt ösztönző hatás nélkül a módosabb telkesgazdákra. A lakóházak száma alig változott a két kis faluban évszázadokon át. Simaházán 1599-ben 9 zsellérház, 1671-ben 10 taksás nemesi ház volt. 1900-ban csupán 9 zsúppal fedett ház volt a kis községben; ezek közül is csak 2 volt téglafalú, 7 vályogfalú volt. Felsőságon már nagyobbak a eltérések; mozgalmasabb volt az élet. 1599-ben 15 zsellérház, 1671-ben 10 taksás nemesi udvarház volt a községbenA jobbágyoknak 38—40 házuk volt. 1900-ban Felsőságon 60 ház volt. 7 Ez a szám is közel áll a hagyományosan kialakult számhoz, azonban csak 16 volt közöttük zsuppfedeles, 44 már cseréptetős és 46-nak legalább részben téglafala volt. A régi vályogfalat teljes egészében téglaalapozás nélkül csupán 14 ház őrizte meg. Ez a körülmény is mutatja, hogy a falu kapitalizálódása 1870 —1890 között már megtörtént. Az első világháború körüli időkben a gazdag parasztok házai új istállókkal, pajtákkal, melléképületekkel bővültek. Nagyrészt ezekben az időkben építettek az utcai szoba mellé másik szobát is, úgyhogy ezeknek a „hajtotta" vált házaknak az utcára négy ablakuk nézett. A nagysági, meg a kissági szeren egymás után egész házcsoportok vannak, amelyek a polgárosulás nyomait még ma is ily feltűnően őrzik. A konyha is lényegesen átalakult ezekben a házakban. A nyitott kémény alját fülkeszerűen befalazták, és kemencét képeztek ki benne, a kemence mellé, ill. elé pedig rakott tűzhelyet építettek. Mind a kemence, mind a takaréktűzhely ajtói, vasalkatrészei gyönyörű lakatosmunkával díszített munkák a lakatosipar valóságos remekei, a polgári-paraszti hivalkodó ízlés kereszteződésének bámulatraméltó ötvöződései. Emlékei a polgárosodó parasztság konyhakultúrájának. A kemence és a rakott tűzhely falai embermagasságig kékszínű olajfestékkel vannak befestve, melyet fehér vonalakkal fugáztak ki oly módon, hogy a fal egy-egy négyzete nagyméretű téglaként hat. A legmódosabb helyeken ezeket a falrészeket csempével rakták ki. Az udvarok általában igen keskenyek és hosszúak: az egykori jobbágy telkek szétörökölt részei. Az újabb telkek szalabálytalan alakúak. Az OFB által 1929-ben kiosztott 51 házhely általában 300 négyszögöles. Az építkezés hagyományos vonásainak esztétikus továbbfejlesztése leginkább a falu ezen részein figyelhető meg. Ezeknek az épületeknek igen kevés gazdasági melléképületük van ; istállós épület 8 6 Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. Sopron, 1940. 71-72. 7 Orsz. Néprajzi Múzeum Adattára: Simasági adatok. 8 Szombathelyi áll. levéltár: Simasági iratok. 33.201/1923 sz. OFB ítélettel kiosztott házhelyek jegyzéke. 155
