Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ernő: Sótony környékének felső-pliocén növénymaradványai

térszínbe bevágódott hajdani folyómedrekben más jellegű üledékek települnek. E régi medrek minden valószínűség szerint azon vízfolyások emlékei, melyet az 50—200 m vastagságú keresztrétegzett folyóvízi homokot is lerakták. A felszínt felületileg elborító, szerteágazó vízfolyás a saját hordalékán helyét állandóan változtatva morotvákat, holt medreket hagyott hátra, melyekben aztán a különféle mocsári növénytársulások alakultak ki, melyek maradványait a nyugalmasabb periódusokban keletkező homokos-agyag rétegek megóvtak számunkra. A feltárás csaknem K-Ny-i irányú és majdnem merőleges a hajdani vízfolyás irányára, s hogy egykori vízfolyás hagyatéka azt a mintegy 30 m széles feltárás rétegeinek mindkét irányban történő kiékelődése is bozonyítja. A víz folyásiránya tehát nagyjából azonos lehetett a mai Rábáéval, vagy éppen vele 180°-kal ellentétes. A lelőhely rétegszelvénye 1. talajréteg, 2. sárgás limonitcsikos homok, 3. kissé agyagos homok, 4. növény maradványokat tartalmazó agyagréteg, 5. sárga homok A szelvényünk felső rétegsorából hiányzik ugyan a területre annyira jellemző pleisztocén kavicstakaró, ami azonban csak helyi jelenség, mert a feltárástól 20 m-el odébb már az egész felszínt elborítja. E helyről a lejtős térszínen leszaladó csapadékvizek már korábban a Rábába szállították. A terület fejlődéstörténetét tovább követve, az alsó-pleisztocénben, a régi medrek által is kijelölt helyi süllyedékektől irányítva, megkezdődik a Kemeneshát kavicstakarójának kialakulása, mely a közép-pleisztocénig tart, amikoris a Kisalföld újabb süllyedési fázisa eredményeként kialakult DNy-ÉK-i irányú teknőszerű süllyedek a Rábát Ny felé tolta el. Az eddig megtalált lenyomatlelőhelyeink alapján megállapíthatjuk, hogy lelőhelyeink csak olyan helyeken jelentkeznek, ahol Unios, vagy meddő Unios homokokra felső-levantei, vagy alsó pleisztocén rétegek települnek. így a hajdani morotvák, medrek vagy kisebb tavak feltöltéséből keletkezett mocsári rétegek — melyek ugyan nagy összefüggő területeket nem borítanak, de kisebb foltjaik az ország legkülönbözőbb területein is azonos kifejlődésüek — alkalmasak arra, hogy jelenlétük alapján helyileg a pliocént a pleisztocéntől el tudjuk választani. Az eddigi eredmények alapján e rétegeket ugyanis a felső-pliocén aszti szintjébe helyezem. Teszem ezt a fenti rétegtani indokok mellett még azért is, mert az előzőekben már említett Sé községi lelőhelyen az alábbiakban tárgyalásra kerülő növények maradványai mellett még előfordulnak a Glyptostrobus europaeus (BRNGT.)HEER, az Osmunda parschlugiana (UNG.) ANDREÁNSZKY, egy Pteris sp. és esetleg 11