Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
B. Thomas Edit: Az 500 éves szombathelyi lapidárium története
A szombathelyi püspökvári múzeum alapítása óta már hosszú idő telt el, mégsem feledkezik meg a kultúrvilág erről az értékes gyűjteményről. — Ignaz Kollmann, a neves grazi író és festőművész a „Der Aufmerksame" című egész Ausztriában népszerűvé vált folyóiratában az 1822. november 28-i számban „Einige gegenden des benachbarten Ungarns" című tanulmányában megemlékezik a múzeumról: „ an Antiquitäten zeigt der Hof den sehr schönen colossalen Torso eines Hercules, (azonos a Jupiter torz óv al, csak a korábbi irodalomban így szerepel), den ebenso grossen einer Minerva, Bruchstücke von Friesen und Sau-, lenschäften; lauter Reste von alten Sabaria, welches auch Vaterstadt des heil. Martin ist. Ein Dominikanerkloster steht an seiner Geburtsstädte. " 44 1826-ban ismét tudományos érdeklődés előterébe kerülnek a kőemlékek, kiegészítve azokkal, melyek azóta kerültek felszínre. M. P. Katancsich a római kőemlékeket feldolgozó művéből 45 természetesen nem hagyhatja ki az egyik legjelentősebb kolónia, Savaria emlékeit sem. A kövek feliratait tartalmuk szerinti csoportosításban híven leközli. Dóczy József, aki Kollmannak útitársa volt magyarországi útján, „Európa tekintete" című munkájában 46 így emlékezik meg a múzeumról: „A püspöki lakházban . . . régiségekbül látni az udvarban egy szép óriási nagyságú Hercules derekat és egy más oly nagyot Minerva szobrából, több köveket felírásokkal, párkányés oszlopdarabokat. Csupa maradványok a régi Sabariából, mely hazája szent Márton püspöknek. . . 47 Szily halála óta a rendszeres gyűjtés megszűnt, s nem folytatják a múzeum gyarapítását. Farkas, Petrődy, Bitnitz és mások magángyűjteményei Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, de sok nagy érték külföldre vándorolt. 48 A lapidarium értékes kőanyagára kétségtelenül Mommsen 1866. évi látogatása hívta fel újra a figyelmet, aki a Corpus Inscriptionum Latinarum számára az év októberében a helyszínen tanulmányozta az anyagot. Ennek a látogatásnak az emlékét őrzik azok az emléksorok, amelyeket a Vasmegyei Régészeti Egylet irattára őriz: „Guilelmo Lipp professori Savariensi in recordationem diei inter lapides vetustos exacti. 13. oct. a. MDCCCLXVI scripsit — Theodorus Mommsen professor Berolinensis." A következő év márciusában a világhírű kutató szombathelyi tartózkodására emlékezve a következő köszönő levelet intézi lelkes magyar segítőtársához: „Theodor Mommsen. Geehrter Herr. Wenn mein Dank für die wertvollen Mittheilungen, die mir von Ihnen zugingen, auch verspätet kommt, so will ich doch nicht unterlassen Ihnen denselben auszudrücken und daran die weitere Bitte zu knüpfen auch ferner von dem, was an neuer Inschrift dort auftaucht, in Kenntnis zu halten. Da das Meiste, was dort publiziert wird, in ungarischer Sprache erscheint, sind für diese Gegend um so mehr auf solche freundliche Vermittelung angewiesen, wie ich sie Ihnen verdanke. Vielleicht ist es Ihnen unbekannt, dass der Ziegel, dessen Abschrift Sie mir sandten und von dem auch Herr Bitnitz ein minder vollständiges Exemplar bewahr, 44 Kollmann 1775-ben született és 1837-ben hunyt el Grazban. 45 Katancsich i. m. Pars I. Budae 1826. 46 Bécs 1830 IX. 224. 1. 47 Vö. Paulovics i. m. 6.1. 9. sz. jegyzet. 48 Varsányi J.: a szombathelyi határban 1836—1845. kiásott régiségek topográfikus leírása. Arch. Ért. 1870. IV. 213.1. 114
