Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

SZÉL Gy. et al.: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei sét és magyar nyelvű közlését. (A hazánkban 2001 óta fokozottan védett magyar futrinka szerepel a NATURA 2000 Élőhely védelmi Irányelvének II. sz. függelékében (13/2001. V. 9 KöM rendelet 2001.) Jelen munkánkban, részben az irodalmi forrásmunkák, részben az általunk megvizsgált múzeumi és magángyűjtemények, illetve a gyűjtők szóbeli közlései alapján, összegezzük a magyar futrinka elterjedési adatait. Természetesen saját adatainkat és terepi megfigyeléseinket is felhasználtuk. Az élőhelyek minél alaposabb megismertetése érdekében nem elégedtünk meg az egyes példányok alatt található lelőhelycédulák sok esetben szűkszavú információinak közlésével, hanem a gyűjtők elmondása alapján kiegészítettük, pontosítottuk az észlelésre vonatkozó helyszíni, élőhelyi és egyéb adatokat. Közleményünkben az irodalmi adatok, kutatási és egyéb jelentések, valamint szóbeli közlések alapján összefoglaljuk a magyar futrinka gyűjtésének történetét. Végül röviden vázoljuk a magyar futrinka jellegzetes magyarországi élőhelyeit, életmódját és az élőhelyeket veszélyeztető tényezőket. A MAGYAR FUTRINKA EREDETI LEÍRÁSA A magyar futrinkát Johann Christian FABRICIUS (1745-1808) dán entomológus, LINNÉ kortársa írta le 1792-ben. Gyűjteményének jelentős részét a németországi Kiel állattani múzeumában őrzik, de típuspéldányai többek között Londonban, Oxfordban és Párizsban is megtalálhatók (HORN et al. 1990). A leírás szövege: „Hungaricus. 18 C. apterus ater elytris laevissimis punctis triplici serié concoloribus. Habitat in Hungária Dom. Smidt. Statura omnino С convexi at duplo fere major. Corpus totum atrum nullo modo mar giné cyaneo punctisque triplice serié." Az eredeti latin szövegből (FABRICIUS 1792) kiderül, hogy a leírásra kerülő bogár nem FABRICIUS gyűjtésének eredménye, hanem egy bizonyos SMIDT úrtól származik. A leírás morfológiai részében FABRICIUS a magyar futrinkát a selymes futrinkához {Carabus convexus) hasonlítja, de az előbbi kétszer akkora. A sima szárnyfedőjű, szárnyatlan magyar futrinka teljesen fekete, kékes szegélyt nem visel, szárnyfedőin három gödörsor fiit végig. A lelőhelyként megadott szűkszavú „Hungária" kifejezés nem teszi teljes mértékben egyértelművé a származási helyet, de feltehető, hogy a példányok Magyarországról és nem Ausztriából, vagy Erdélyből származnak, hiszen akkor FABRICIUS inkább a „viennensis" vagy „transsylvanicus" nevet adta volna. Igen valószínű ezen kívül, hogy a „Hungária" lelőhely a Budaihegységre vonatkozik, mely a XVIII. század végén felkapott gyűjtőhelynek számított. E helyen külföldiek is szívesen megfordultak, mint például a drezdai születésű, szász természettudós, HOFMANNSEGG gróf 1793 és 1794 között. A MAGYAR FUTRINKA ELTERJEDÉSE ÉS ALFAJAI A magyar futrinka a Palearktikumban honos, ahol összesen három alfaja fordul elő. A Carabus hungaricus cribellatus Adams, 1812 elterjedési területe Ukrajnától Kelet-Szibériáig húzódik, míg a nálunk is honos Carabus hungaricus hungaricus Fabricius, 1792 areájának súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban 46