Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Nagy Ferenc: Újabb adatok Vas megye futóbogár-faunájához (Coleoptera: Carabidae)

NAGY F.: Újabb adatok Vas megye futóbogár-faunájához (Coleoptera: Carabidae) és Alismato-Eleocharitetum társulásokban kövek alól egyeléssel gyűjtötték (SZÉL 1996). Csévharaszton az Osborókásban nyárfakéreg alatt találták (ÁDÁM és MERKL 1986). Vas megyében a Kőszegi-hegységből (Kőszeg, Velem), az Őrségből (Szőce), a Vasi-dombságból (Vaskeresztes), a Kemeneshátról (Kám: Jeli Arborétum) és a Vasi-völgységből (Acsád, Vép) van korábbi adata. Az újabb kutatások Kám közelében а Нефепуо mentén is kimutatták, ahol füves partoldalban talaj csapdából került elő. Amara lunicollis (Schioedte, 1837) — Szórványos előfordulású ritka faj, melyet hazánkban csak kevés helyen gyűjtöttek. Az Alföldről és a hegyvidékről egyaránt van adata. Élőhelyét nehéz behatárolni, legtöbbször mérsékelten nedves, erdőközeli nyílt társulásokban gyűjtötték, de előkerült sasos égerligetből is. Ismert hazai lelőhelyei: Soproni-hegység (Sopron), Fertő tó (Hegykő), Balaton (Siófok), Kis-Balaton (Fenékpuszta), Pesti-síkság (Ócsa), Bükk (Miskolc, Szilvásvárad), Zempléni-hegység (Nagy-Milic, Nagy-Péter-Mennykő). A Bükkben 850 m magasságban Anthyllido-Festucetum rubrae és Lolio-Cynosuretum társulásokban találták (SZÉL 1996). Vas megyében a Kőszegi-hegységből (Bozsok, Kőszeg, Velem), az Őrségből (Bajánsenye, Szőce), a Rába mentéről (Meggyeskovácsi) és a Vasi-dombságból (Kőszeg: Alsó-rétek) van korábbi adata. Az újabb gyűjtések Vát környékéről is kimutatták. Itt a Kőris-patak közelében egy füves tisztásról került elő talaj csapdázással. Amara plebeja (Gyllenhal, 1810) — Ritka és szórványosan előforduló faj. Nálunk főként a domb- és hegyvidék alacsonyabb régiójában gyűjtötték. Elsősorban a vizek melletti nyílt növénytársulásokban, illetve lápréteken fordul elő. Hazánkban a Dráva mentéről (Barcs, Kemse, Zákány), a Bakonyból (Bakonygyirót, Veszprém), a Vértesből (Oroszlány), a Pesti-síkságról (Inárcs, Ócsa), a Duna-Tisza közéről (Bugac, Kiskőrös, Túra) és az Aggteleki-karsztról (Aggtelek) ismerjük. Aggteleken Agropyronetum repentis és Juncetum effusi társulásokban gyűjtötték (SZÉL 1999). Veszprém közelében a Séd-patak partján egy szántó melletti parlagon magaskórósból került elő (KuTASi 2001). Vas megyében korábban a Kőszegi-hegységből (Velem), az Őrségből (Apátistvánfalva, Csörötnek, Felsőszölnök, Hegyhátszentjakab, Kondorfa), a Rába mentéről (Ikervár, Meggyeskovácsi, Püspökmolnári, Rátót), a Vasi-dombságból (Dozmat) és a Vasi-völgységből (Egyházasrádóc) közölték. Az újabb kutatások Kám közelében а Нефепуо mentén is kimutatták, ahol füves, bozótos partoldalban került elő hálózassál. Badister peltatus (Panzer, 1797) — Magyarországon a síkságon, a domb- és a hegyvidék alacsonyabb területein többfelé megtalálták. Nedvességkedvelő faj, mely legtöbbször vízparti növénytársulásokból, mocsarakból és ligeterdőkből került elő. Gyakran repül fényre. Ismert hazai lelőhelyei: a Balaton környéke (Tihany), a Kis-Balaton (Fenékpuszta), a Balaton-felvidék (Csopak, Vászoly), a Keszthelyi-hegység (Rezi), a Bakony (Dudar), a Dráva mente (Babocsa, Barcs, Bercence, Bélavár, Drávapalkonya, Drávaszabolcs, Drávasztára, Gordisa, Kemse, Matty, Őrtilos, Potony, Szaporca, Tótújfalu, Vizvár), a Pesti-síkság (Ócsa), a Duna-Tisza köze (Ágasegyháza, Bugac, Fülöpháza, Izsák, Lakitelek, Tabdi), a Hortobágy (Margitai-erdő, Újszentmargita) és a Nyírség (Bátorliget). 40