Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) kötött a magyar futrinka-populáció nagyságának becslése és rajzásdinamikájának vizsgálata. Mintavételi területünk egy 0,37 hektár (104x36 méteres) kiterjedésű, hosszanti lefutású homokdomb, amelynek uralkodó növénytársulása a meszes talajú homokpuszta {Festucetum vaginatae). A növényzet magassága és borítottsága változó, a gerincen az élesmosófü {Chrysopogon gryllus) és kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) ritkás gyepjei valamint helyenként a nyílt, növényzetmentes homokfoltok a jellemzők, a domb aljában pedig a koloncos legyezőfü {Filipendula vulgaris), a sarlós gamandor {Teuerium chamaedrys) és számos fűféle alkotnak sűrű állományokat. A mintavételezés élvefogó talaj csapdák segítségével zajlik, melyekből összesen 270 üzemel. Amíg 2005 folyamán augusztus 9. és november 8. között összesen 1463 példány került elő, 2006-ban, május 19. és december 8. között csak 983. Ezen felül 2006-ban még 160 db lárvát is sikerült fogni. A fogási adatokat felhasználva megállapítottuk, hogy a magyar futrinka életciklusa a következő szakaszokból áll: június végén megjelennek a frissen kelt imágók; júliustól augusztus közepéig a kifejlett bogarak nyári nyugalmi állapotba vonulnak; szeptember közepén zajlik a párzás, október elején a peterakás; november elején felbukkannak a frissen kelt lárvák (Ll), december közepétől jelenik meg az áttelelő lárvastádium (L2); márciusban előjönnek, majd április végére bebábozódnak a harmadik (L3) stádiumú lárvák és áprilisban már megjelennek az imágó alakban áttelelt példányok. Ez utóbbiak feltehetőleg szintén részt vesznek a szaporodásban. A magyar futrinka szaporodási ciklusa alapján az úgynevezett téli lárvájú fajok közé sorolandó. A 2006 októberében előkerült és a megelőző évben jelölt példány alapján arra következtetünk, hogy egyes egyedek akár három ciklust is megélhetnek. A Kisalföldön 2006-ban, Gönyű és Győrszentiván között, a győrszentiváni katonai lőtéren elhelyezkedő, meszes talajú homokpusztán végzett talajcsapdás vizsgálatokat SZINETÁR Csaba (Berzsenyi Dániel Fősikola) a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából. A Komárom-Esztergomi-síkságon található mintavételezési hely része a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetnek. A megbízás alapját az adta, hogy a Győr környéki homokpusztagyepek térsége NATURA 2000es területnek számít, melynek jó állapotú fenntartása a nemzeti park feladata. A vizsgálatok két időszakban, júliusban, illetve szeptemberben folytak tíz csalétkes élvefogó talajcsapda segítségével. Júliusban (VII.2-8.) egyáltalán nem került futrinka a csapdákba, míg szeptemberben (IX. 17-27.) összesen 16 magyar futrinkapéldányt sikerült gyűjtenie, annak ellenére, hogy a tíz lerakott csapdából négy vaddisznótúrás következtében megsemmisült. A megfogott példányok zömét elengedték, míg három példány a Szombathelyi Savaria Múzeum gyűjteményébe került. KÉTES, ILLETVE MEGERŐSÍTÉSRE VÁRÓ ADATOK BÉRCES Sándor és munkatársai (BÉRCES et al. in press), illetve SZÉL (2006) a magyar futrinka somogyi előfodulását említik Andocsról, de időpontot, illetve lelőhelyadatot nem közölnek. Az adat hitelességét az általunk ismert irodalmi források nem igazolják, és a környék jelenlegi természeti adottságai, az ott folyó mezőgazdasági művelés és az emberi behatás mértéke alapján nem tűnik alkalmas 63