Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Keszei Balázs–Kovács J. Attila: Bányaterületek botanikai-természetvédelmi értékelésének módszertana és néhány eredménye

KÉSZEI В. - KOVÁCS J. A.: Bányaterületek botanikai-természetvédelmi értékelése 7. ábra. A pinnyei kavicsbánya területén számos élőhely alakult ki GYAKORI ÉLŐHELYTÍPUSOK Homok-, agyag- és kavicsbányák (U7) A leggyakoribb élőhelykategória, természetesen minden olyan bányában megtaláltuk, ahol folyamatos a termelés, vagy a felhagyás nem túl régi. Általában gyér növényzetű vagy növényzet nélküli felszínek tartoznak ide, dinamikájuk a használat intenzitásától függ. Tipizálásukra az alapkőzet minőségét javasoljuk súlyozottan figyelembe venni. A jelenlevő fajok közül a homokhoz kötődik a vékony egércsenkesz (Vulpia myuros), a seprőzanót (Cytisus scoparius), a nyúlparéj (Chondrilla juncea), gyakori a laposszárú perje (Poa compressa), a szegetális gyomként ismert nagy széltippan (Apera spica-venti). Inkább a kavicsbányákhoz köthető a sudár rozsnok (Bromus erectus), az ebfojtó müge (Asperula cynanchica), a csigolyafűz (Salix purpurea), a vízparti deréce (Chamaenerion dodonaei), a keskeny levelű perje (Poa angustifolia), a zöld dárdahere (Dorycnium herbaceum). Inkább agyagbányák jellemzője az osztrák csüdfű (Astragalus austriacus), a tarka koranafiirt (Coronilla varia), az árlevelű len (Linum tenuifolium) és a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys). 16