Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)
Keszei Balázs–Kovács J. Attila: Bányaterületek botanikai-természetvédelmi értékelésének módszertana és néhány eredménye
KÉSZEI В. - KOVÁCS J. A.: Bányaterületek botanikai-természetvédelmi értékelése A bányák élővilágát tekintve e kategóriák túlságosan szűkek, a vizsgált bányák mindegyikét - magától értetődően - az l-es és 2-es számmal lehet jellemezni. Ezért szükségessé vált a Seregélyes-féle rendszer átalakítása, módosítása. A későbbiekben tehát a módosított természetesség-degradáltság (mSeregélyes) kategóriákat alkalmaztuk és most ezeket jellemezzük is. 1. A természetes állapot teljesen leromlott, az eredeti vegetáció nem ismerhető fel, gyakorlatilag csak gyomok és jellegtelen fajok fordulnak elő (szántók, intenzív erdészeti és gyümölcskultúrák, bányaudvarok, meddőhányók, vizek betonparttal): a. Faj szegény, és/vagy a fajok között gyakoriak az adventiv-, a gazdasági, vagy dísznövény jelentőségű, illetve gyomfajok b. Faj szegény, és/vagy a fentiek mellett a természetes zavarástűrők aránya növekedik с Fajszegény, és/vagy a kísérőfajok aránya növekszik 2. A természetes állapot erősen leromlott, az eredeti társulás csak nyomokban van meg, domináns elemei szórványosan, nem jellemző arányban fordulnak elő, tömegesek a gyom jellegű növények (intenzív gyepkultúrák, fenyérfüves, csillagpázsitos legelők, szántók vagy gyep helyére telepített erdők, vizek mesterséges mederrel): a. A tömeges gyomok mellett lokálisan természeteshez hasonló, faj szegény társulásfragmentumok vannak jelen (viszonylag kevés elkülöníthető élőhely) b. A tömeges gyomok mellett lokálisan természeteshez hasonló, kevésbé faj szegény társulásfragmentumok vannak jelen (több elkülöníthető élőhely) с A gyomok, természetes zavarástűrők, természetes pionírok, kísérőfajok jelenléte mellett lokálisan természeteshez hasonló asszociációk vagy társulásfragmentumok vannak jelen, és/vagy sok az elkülöníthető élőhely Az mSergélyes-féle természetesség-degradáltság kategóriák megállapítása nagy gyakorlattal, az adott élőhelyeket jól ismerve tehető meg. E kijelentések azonban azt tükrözik, hogy a fenti kategóriák megállapításában igen nagy lehet a becslési hiba. Mindezekért szükségesé vált, hogy korábbi szakirodalmi adatokból ötleteket merítve a szubjektivitást a lehető legkisebb mértékig csökkentsük. Ehhez a SIMON-féle (1992) természetvédelmi érték kategóriákat (TVK) használtuk a következő módon. Minden növényfajhoz hozzárendeltük a megfelelő TVK értékét, majd ezekhez tapasztalati módon numerikus értékeket (TVK val) csatoltunk az alábbiak szerint (3. táblázat). A kapcsolás a BORHlDl-féle (1993) természetességi értékek képzésének analógiájára történt. 10
