Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)
Pozsgai Gábor: Göcsej kistáj levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato)
Praenorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) Lehetőségeinkhez mérten megpróbáltuk a legváltozatosabb gyűjtési módszereket alkalmazni, és minél több élőhelyről gyűjteni. Leggyakrabban használt módszereink a fűháló, a talajcsapda, a rostálás, a vízi hálózás és az egyeléses gyűjtés voltak (KASZAB 1962a; SOUTHWOOD 1984). A gyűjtött állatok tartósítása 70 V/V %-os etil-alkoholban történt, kivéve a talaj csapdával fogott egyedeket, amelyek a konzerválószerként is funkcionáló etilénglikolban maradtak. A határozást DOGUET (1994), KASZAB (1962b); KIPPENBERG & DÖBERL (1994); KUHNT (1912) és MOHR (1966) munkái alapján végeztük. A nőstény egyedek határozási nehézségei miatt több, az Altica genuszba tartozó (Altica sp.) egyed biztos faji szintű identifikálása nem volt lehetséges, de a morfológiai bélyegek alapján nem az Altica oleracea (Linnaeus, 1758) fajjal volt dolgunk. Hasonló nehézségek adódtak az Oulema melanopus (Linnaeus, 1758) - Oulema duftschmidi (Redtenbacher, 1847) fajkomplex nőstény egyedeinél is. Az egyes fajok biogeográfiai besorolásához KASZAB (1962b), BIONDI (1996) és ROZNER (1992) munkáit vettük alapul. Az Altica genuszba tartozó egyedek esetében az Altica oleracea faj jellemzőit vettük figyelembe. Manapság egyre elfogadottabbá válik az a nézet, hogy a korábban monofiletikusnak tartott levélbogarak családja valójában több, egymással párhuzamos fejlődésű családként kezelendő (REID 1995). Munkánkban azonban a Chrysomelidae családot még egységesen kezeltük, SEENO & WILCOX (1982) rendszere alapján osztottuk alcsaládokra. EREDMÉNYEK A vizsgált területről 41genusz 120 faját sikerült kimutatni. A megtalált fajok döntő többsége hazánkban nem számít ritkaságnak, általában domb- és alacsony hegyvidékrejellemző élőhelyi igényekkel rendelkeznek (KASZAB 1962b; VÍG 1996). Faunisztikai érdekességként kiemelkedő a hazánkban másodszor kimutatott Longitarsus callidus Warchalowski, 1967 és Longitarsus bertii Leonardi, 1973. Ritkaságszámba megy a Longitarsus longiseta Weise, 1889 is, amely hazai előfordulásáról irodalmi adataink alig vannak (KASZAB 1962b). Állatföldrajzi szempontból az általunk talált levélbogár fajokat négy nagy elterjedési típusba sorolhatjuk: Palearktikus-euro-szibériai eltérjedésű fajok: nem bevándorlás útján érkeztek a Kárpát-medencébe, az el nem jegesedért sztyepp-erdőssztyepp területeken a Würm glaciális ideje alatt is megtalálták életfeltételeiket. A hazai levélbogár fajok nagy része ide tartozik, az általunk talált fajok 69,49%-át ebbe a csoportba sorolhattuk. Alcsoportjai: Eurázsiái Holarktikus Euro-afrikai Kelet-palearktikus Euro-szibériai Nyugat-palearktikus Euro-turáni Palearktikus 49