Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Pozsgai Gábor: Göcsej kistáj levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato)

Praenorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) Lehetőségeinkhez mérten megpróbáltuk a legváltozatosabb gyűjtési módsze­reket alkalmazni, és minél több élőhelyről gyűjteni. Leggyakrabban használt mód­szereink a fűháló, a talajcsapda, a rostálás, a vízi hálózás és az egyeléses gyűjtés voltak (KASZAB 1962a; SOUTHWOOD 1984). A gyűjtött állatok tartósítása 70 V/V %-os etil-alkoholban történt, kivéve a talaj csapdával fogott egyedeket, amelyek a konzerválószerként is funkcionáló etilén­glikolban maradtak. A határozást DOGUET (1994), KASZAB (1962b); KIPPENBERG & DÖBERL (1994); KUHNT (1912) és MOHR (1966) munkái alapján végeztük. A nőstény egye­dek határozási nehézségei miatt több, az Altica genuszba tartozó (Altica sp.) egyed biztos faji szintű identifikálása nem volt lehetséges, de a morfológiai bélyegek alap­ján nem az Altica oleracea (Linnaeus, 1758) fajjal volt dolgunk. Hasonló nehézsé­gek adódtak az Oulema melanopus (Linnaeus, 1758) - Oulema duftschmidi (Redtenbacher, 1847) fajkomplex nőstény egyedeinél is. Az egyes fajok biogeográfiai besorolásához KASZAB (1962b), BIONDI (1996) és ROZNER (1992) munkáit vettük alapul. Az Altica genuszba tartozó egyedek eseté­ben az Altica oleracea faj jellemzőit vettük figyelembe. Manapság egyre elfogadottabbá válik az a nézet, hogy a korábban mono­filetikusnak tartott levélbogarak családja valójában több, egymással párhuzamos fejlődésű családként kezelendő (REID 1995). Munkánkban azonban a Chrysomelidae családot még egységesen kezeltük, SEENO & WILCOX (1982) rendszere alapján osz­tottuk alcsaládokra. EREDMÉNYEK A vizsgált területről 41genusz 120 faját sikerült kimutatni. A megtalált fajok döntő többsége hazánkban nem számít ritkaságnak, általában domb- és alacsony hegyvi­dékrejellemző élőhelyi igényekkel rendelkeznek (KASZAB 1962b; VÍG 1996). Faunisztikai érdekességként kiemelkedő a hazánkban másodszor kimutatott Longitarsus callidus Warchalowski, 1967 és Longitarsus bertii Leonardi, 1973. Rit­kaságszámba megy a Longitarsus longiseta Weise, 1889 is, amely hazai előfordulá­sáról irodalmi adataink alig vannak (KASZAB 1962b). Állatföldrajzi szempontból az általunk talált levélbogár fajokat négy nagy el­terjedési típusba sorolhatjuk: Palearktikus-euro-szibériai eltérjedésű fajok: nem bevándorlás útján ér­keztek a Kárpát-medencébe, az el nem jegesedért sztyepp-erdőssztyepp területeken a Würm glaciális ideje alatt is megtalálták életfeltételeiket. A hazai levélbogár fajok nagy része ide tartozik, az általunk talált fajok 69,49%-át ebbe a csoportba sorol­hattuk. Alcsoportjai: Eurázsiái Holarktikus Euro-afrikai Kelet-palearktikus Euro-szibériai Nyugat-palearktikus Euro-turáni Palearktikus 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom