Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Balogh Lajos: További források Szabó Imre szombathelyi botanikus tanár munkásságának ismeretéhez

Praeriorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) Mai nap már nem bíbelődünk a titánokkal, sem az olympusi istenek viselt dolgaival, hanem vizsgáljuk a magas hegyeken is a természetet, az életet, hogy feltaláljuk ott is a törvényszerűségeket, melyek a természet harmóniáját megalkotják. Az utas, aki a vasúton Poprádot elhagyva Csorba felé szándékozik, lehetetlen, hogy meglepetésében fel ne kiáltson, ha a Tátra hótól tarkálló égbe nyúló, imposans bérczeit meglátja, mint ez történt velem a jelen év július elején, midőn Poprádon át Liptóba ügyekeztem. Oly szép kép ez, melynek első benyomását lehetetlen elfelejteni annak, ki még a külföldet be nem járta s hasonló szép tájak szemléletében még nem gyönyörködött. Reggel l

A 9 óra lehetett, midőn először pillantottam meg Magyarország legszebb ékességét, egyik legdrágább gyöngyét, a Magas Tátrát. Nehéz felhők súlyosodtak egy részére, csak a sejtelem és a vakmerő képzelem képes behatolni a sötét fellegek közé, melyek oly elragadó fenséget kölcsönöznek e komor ormoknak. Nem soká tartott a kimondhatlan élvezet, melyet a Magas-Tátra nyújtott. A hőmérsék külömbség mind nagyobb lett a felső régiók és a szepesi fennsík között, úgy, hogy a Tátra rövid idő alatt egészen felhőbe burkolódzott. Liptó megyei egyéb élményeimet mellőzve, utunk legszebb részére, a Kriván megmászására térek. - A Kriván a Magas-Tátra legnyugatibb szegletének őre, a liptómegyeiek méltó büszkesége; amely magasságra nézve is a Magas-Tátra elsőrangú csúcsaival vetekszik; magassága 2496 m. A Kriván egészben véve egy dél felé nyílt patkó alakjával bír, melynek egyik ága Pod-Banszkóra, a másik a Csorbái tóra dűl. A hegy egész méltóságában Vilodnáról látható. E falucskát tűztük ki indulási pontul. Sikerült kocsist és vezetőt is szereznünk, s így elkészülve megindultunk 4 óra felé Pod-Banszkóra, hová este 7 órakor érkeztünk meg. Alig bírtunk a kocsiból kiszállni, minden tagunk fájt, sajgott, mert a mi úri fogatunk csak amolyan hosszúszekér volt, mint amilyenek itt az utasok rendelkezésére állanak. Itt csakhamar sikerült szállást kapnunk egy erdészlakban s vidám vacsora után (mely egy tál tót galyuskából állott) siettünk lefeküdni, hogy másnap a mainál korábban kelhessünk. Reggeli 4 óra lehetett, midőn a mi tótocskánk jó reggelt kívánva hálószobánkba lépett, s felkeltett bennünket; mi reggeliztünk s a szabadba léptünk. A levegő hűvös volt, de a derült ég ma is oly ifjan mosolygott le; a nyári napok csodaszép reggeleinek egyikére virradtunk. A lég oly üde, majdnem mértéken túl friss, de azért mégis puha, mint a selyem. Az itt alant még láthatlan napnak első sugarai megaranyozzák a granit várnak éppen fölöttünk kimagasló ormait, melyek ma oly hívogatólag intenek le. A roppant alkotmány hatalmas szeglet tornyán a Nagy Kriván csúcsának tetején ugyanis a rózsapiros várkisasszony áll, és mint az erdei czinkének füttye, oly édes és csengő hangon csalogat fel magához a magasba. „Én Tátra derű vagyok, Ez ormok palotán Hogy boldogok lehessünk Jer hamar fel hozzám!" Ki tudna ily csábnak ellenállani? 15