Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Dankovics Róbert: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) elterjedéstörténete és természetvédelmi helyzete a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban

Praenorica Folia historico-naturaUa, VIII (2005) nyár, enyhébb tél és kicsivel magasabb átlagos csapadékmennyiség. Az ország egyik legszélesebb vidéke, az uralkodó szélirány ÉNy-i. A napsütéses órák évi összege 1900-2000 óra, az évi középhőmérséklet 9,5-10°C. A januári középhőmérséklet 1°C, a téli napok száma (a legmagasabb napi hőmérséklet <0°C) 25-30, a fagyos napok száma (a legalacsonyabb napi hőmérséklet <0°C): 90-95, az első fagyos nap október 20-25. között, az utolsó fagyos nap április 10. környékén van. A júliusi középhőmérséklet 20-21°C, a nyári napok száma (a legalacsonyabb napi hőmérséklet 25°C) 60-65, a hőségnapok száma (a legmagasabb napi hőmérséklet >30°C) 10-15, lényegesen kevesebb, mint az Alföldön. Az átlagos évi csapadékmennyiség 550-650 mm, minimuma január-februárban, maximuma májusjúniusban van (ÁDÁM & MAROSI 1975). TÖRTÉNETI ADATOK Az alfaj első hiteles adata a Hanság területéről, 1911-ből való, mikor BARNA Balázs, a magyaróvári gazdasági akadémia tanára nyolc élő nőstény viperát küldött a Nemzeti Múzeumba, „melyekben első szempillantásra a rákosi viperára ismertem" - írta MÉHELY (1912). Ugyanebben az évben POPPL Emil uradalmi főerdész szintén küldött egy nőstény példányt a múzeumba, amelynek boncolása során 18 magzat került elő (MÉHELY 1912). E gyűjteményi példányok az 1956-os budapesti események során megsemmisültek. JANISCH Miklós az ötvenes években többször is látogatást tett a területen. A lecsapolási munkálatok előestéjén „az autóból alig kilépve huszonnégy rákosréti viperát gyűjtöttünk össze, s másnap még tizenhat példányt" - írja JANISCH (1979). 1959-ben DELY Olivér György társaságában tért vissza és további 15 állatot fogtak be, ebből 11 példányt a Magyar Nemzeti Múzeum Állattára részére (DELY & JANISCH 1959). Ez évben JENEY Tivadar további egy fiatal viperával gyarapította az Állattár anyagát. SEY Ottó 1959 és 1963 között vizsgálta a Hanság gerinces állatvilágát, minek során 1962-ben több egyedet gyűjtött, s felhívta a figyelmet az alfaj egyedszámának csökkenésére (SEY 1964). Nyomdokain járva talált rá újra az állat három példányára 1978-ban FÜLÖP Tibor, JANISCH Miklós és MÉSZÁROS László (JANISCH 1979). Az ezután történt észlelések adatait - természetvédelmi szempontok miatt - a Hansági TK, majd jogutódja a Fertő-Hanság Nemzeti Park visszatartotta (1. táblázat). ÉLŐHELYEK A vizsgálatok során ellenőriztük a pontosan azonosítható, történeti adatokból ismert területeket. Az élőhelyek rendszeres mintavételezése mellett a potenciális élőhelyek számbavétele és kutatása is megtörtént. Átvizsgáltunk minden olyan területet, amelyen az alfaj jelenlétét kizáró tényezőt - erdősítést, szántóföldi művelést, cserjésedést, nádasodást, a magas arany vessző záródott borítását - nem észleltünk. A feltételeknek megfelelt tizenkettő élőhelyen, összesen közel ezer hektár területet ku123