Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)

Vörös Judit: Az Őrség unkaállományának (Bombina spp.) vizsgálata

Praénorica Folia historico-naturalia, VI (2002) VIZSGÁLATI MÓDSZEREK Az Őrségi Tájvédelmi Körzet területét bejárva próbáltuk felkutatni az unkalelőhelyeket, segítségül véve VARGA (1991) és DANKOVICS (1995) által publikált előfordulási adatokat. Számos egyedet vizsgáltunk meg elsősorban külső morfológiai tulajdonságaik alapján, ezek közül hét lelőhelyről 39 egyedet analizáltunk részletesen, három terepi bejárás alkalmával. A konkrét vizsgálatban az állatoknak lemértük a testméret-paramétereiket, amelyekből a későbbi analízis során a két faj elkülönítésére használható indexeket használtuk fel: fej hossz/fej szélesség arány, mellső végtag-, comb-, lábszár-, lábfejhossz. Feljegyeztük háti színezetüket és hasi oldaluk színintenzitását (lásd 1. táblázat). Végül videofelvételt készítettünk az egyedek hasi oldaláról, amelynek mintázatát az erre a célra készített számítógépes program segítségével elemeztünk (VÖRÖS 2000). Ezen elemzés során a színes hasi foltok gyakoriságát, átlagos területét, átlagos kerületét, színintenzitását, szabályosságát vettük figyelembe. Feljegyeztük ezen kívül élőhelyeik ökológiai jellemzőit. Fenetikus analízist végezve a megvizsgált egyedek morfológiai adatai alapján az őrséget beillesztettük a már korábban elvégzett, Magyarország különböző területein analizált unkapopulációk hierarchikus rendszerébe. EREDMÉNYEK A területre általában véve jellemző volt, hogy a sárgahasú unkák gyakori előfordulásúak a lombhullató és fenyőerdők félig zárt lombkoronájú, félig árnyékolt, 2-3 m

2 területű pocsolyáiban, tokáiban. Nagyobb vizekben kevésbé jellemző ez a faj. Élőhelyeik növényi borítottsága gyér és a pocsolyák mélysége átlagosan 30-40 cm. Az általunk megvizsgált állatok külső karaktereire jellemző volt, hogy a klasszikus morfológiai bélyegek tipikus jeleit hordozták, azaz egységesen és egyértelműen Bombina variegatanak tűntek. A TK területét nagyrészt bejártuk, megpróbáltuk felkeresni azokat a területeket, ahol a DANKOVICS RÓBERT 1995-ös cikkében említett Bombina bombina lelőhelyek találhatók (őriszentpéter: Galambszer, 1970; Rimány, 1967; Csákánydoroszló, 1987). Ezen lelőhelyek közül a Galambszeren általunk fellelt egyedek egyértelműen sárgahasú unka példányok voltak. Megkerestük a Magyar Természettudományi Múzeum herpetológiai gyűjteményében azokat az alkoholban konzervált példányokat, amelyeket 1970-ben itt gyűjtöttek és megállapítottuk, hogy bár színezetük elváltozott, de hasi mintázatuk és háti szaruszemölcseik alapján valószínűleg Bombina variegata egyedek. Korábban (VÖRÖS 2000) elemzést végeztünk Magyarország 36 különböző élőhelyén talált unkapopuláción (hozzáillesztve két a környező országokból vett mintát), amelyek közt volt tisztán sárgahasú-, tisztán vöröshasú- és hibridpopuláció is. A 39 morfológiailag részletesen elemzett egyed jellemzői alapján, amelyeket a morfometriai paraméterek és a hasi mintázat tulajdonságai alkottak, megpróbáltuk az őrségi állományt beilleszteni az országban máshol vizsgált populációk közé. A csoportokat így lelőhely szerint fenogramon ábrázoltuk és megnéztük meg a köztük lévő hasonlósági kapcsolatrendszert (1. ábra). 183