Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)

Vörös Judit: Az Őrség unkaállományának (Bombina spp.) vizsgálata

Praénorica Folia historico-naturalia, VI (2002) VIZSGÁLATI MÓDSZEREK Az Őrségi Tájvédelmi Körzet területét bejárva próbáltuk felkutatni az unkalelőhe­lyeket, segítségül véve VARGA (1991) és DANKOVICS (1995) által publikált előfor­dulási adatokat. Számos egyedet vizsgáltunk meg elsősorban külső morfológiai tu­lajdonságaik alapján, ezek közül hét lelőhelyről 39 egyedet analizáltunk részletesen, három terepi bejárás alkalmával. A konkrét vizsgálatban az állatoknak lemértük a testméret-paramétereiket, amelyekből a későbbi analízis során a két faj elkülönítésé­re használható indexeket használtuk fel: fej hossz/fej szélesség arány, mellső végtag-, comb-, lábszár-, lábfejhossz. Feljegyeztük háti színezetüket és hasi oldaluk színin­tenzitását (lásd 1. táblázat). Végül videofelvételt készítettünk az egyedek hasi olda­láról, amelynek mintázatát az erre a célra készített számítógépes program segítségé­vel elemeztünk (VÖRÖS 2000). Ezen elemzés során a színes hasi foltok gyakoriságát, átlagos területét, átlagos kerületét, színintenzitását, szabályosságát vettük figyelem­be. Feljegyeztük ezen kívül élőhelyeik ökológiai jellemzőit. Fenetikus analízist végezve a megvizsgált egyedek morfológiai adatai alapján az őrséget beillesztettük a már korábban elvégzett, Magyarország különböző terü­letein analizált unkapopulációk hierarchikus rendszerébe. EREDMÉNYEK A területre általában véve jellemző volt, hogy a sárgahasú unkák gyakori előfordulá­súak a lombhullató és fenyőerdők félig zárt lombkoronájú, félig árnyékolt, 2-3 m 2 te­rületű pocsolyáiban, tokáiban. Nagyobb vizekben kevésbé jellemző ez a faj. Élőhe­lyeik növényi borítottsága gyér és a pocsolyák mélysége átlagosan 30-40 cm. Az általunk megvizsgált állatok külső karaktereire jellemző volt, hogy a klasszikus morfológiai bélyegek tipikus jeleit hordozták, azaz egységesen és egyér­telműen Bombina variegatanak tűntek. A TK területét nagyrészt bejártuk, megpró­báltuk felkeresni azokat a területeket, ahol a DANKOVICS RÓBERT 1995-ös cikkében említett Bombina bombina lelőhelyek találhatók (őriszentpéter: Galambszer, 1970; Rimány, 1967; Csákánydoroszló, 1987). Ezen lelőhelyek közül a Galambszeren ál­talunk fellelt egyedek egyértelműen sárgahasú unka példányok voltak. Megkerestük a Magyar Természettudományi Múzeum herpetológiai gyűjteményében azokat az alkoholban konzervált példányokat, amelyeket 1970-ben itt gyűjtöttek és megálla­pítottuk, hogy bár színezetük elváltozott, de hasi mintázatuk és háti szaruszemöl­cseik alapján valószínűleg Bombina variegata egyedek. Korábban (VÖRÖS 2000) elemzést végeztünk Magyarország 36 különböző élőhelyén talált unkapopuláción (hozzáillesztve két a környező országokból vett mintát), amelyek közt volt tisztán sárgahasú-, tisztán vöröshasú- és hibridpopuláció is. A 39 morfológiailag részletesen elemzett egyed jellemzői alapján, amelyeket a morfometriai paraméterek és a hasi mintázat tulajdonságai alkottak, megpróbáltuk az őrségi állományt beilleszteni az országban máshol vizsgált populációk közé. A csoportokat így lelőhely szerint fenogramon ábrázoltuk és megnéztük meg a köztük lévő hasonlósági kapcsolatrendszert (1. ábra). 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom