Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

PRISZTER SZ.: Beythe András „Füveskönyv"-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai Catananche,ez a két jelentéktelen (sárga, ill. kék) fészkesvirágzatú faj. Az ókorban DIOSZKORIDÉSZ, PLINIUS és GALENUS írnak a „Catanance" állítólagos szexuális hatásairól. A középkori Kräuterbuch-oknak néhány ilyen adata nálunk is felbukkan (pl. MELIUS, 1578: 312). Az ismert neveket BEYTHE a latin „Amatoria" és a magyar „erősítő fű"-vei egészíti ki. Szó'lőtü (?). (p. 135.) „Szőlő Tü. D: Vitis vinifera, M: Tü szőlő." — BEYTHE könyvének utolsó cikkelye, amelyben a bortermő szőlőnek ezt a szokatlan nevét említi. Talán a „Szőlő Tü" a mai szőlőtő elődje volna? Tavaszi kásavirág. A közismert tavaszi kankalin (Primula veris; sőt lehet, hogy inkább a még korábban virító P. vulgaris) nevét eleinte tavaszfű vagy tavaszhozó fű (MELIUS, 1578: 136-137), majd kasa verag, tavazi első verag (Nomenclator 1583: 7) formában találjuk; SziKSZAi-nál (SZIKSZAI, 1590: 25) kásafűvirág vagy tavaszi első virág a neve. Az eddigiek egyik variánsa BEYTHÉ-nél a tavaszi kasa virág (a bürök с cikkben, p. 111.). Tejesfïï -»ebtej Tökdinnye, (p. 42.) „D: Anguria, M: Görögh Dinnye, Tök dinnye." [=Citrullus lanatus] — Az 1400 óta ismert nevű görögdinnyének köztudott a tökkel való közeli rokonsága. Bizonyítja ezt az is, hogy a magyar növényhatározók - kezdve már DiószEGi-nél (DIÓSZEGI és FAZEKAS, 1807) - az egész XIX. század során a görögdinnye-tök fajnevet használták. Üres zab. (p. 122.) „D: Aegilops, Festuca ..., M: üres Zab." [=Avena fatua] — A nem ritka gyomnövényt eleinte csak héla (1583) vagy vadzab (1590) néven ismerték. Később viszont az „üre (ürezab)" vagy üres zab DiószEGi-nél (DIÓSZEGI és FAZEKAS, 1807) az A vena (=Arrhenatherum) elatior neve lett. Vízigesztenye, (p.99.) „D: Tribulus aquaticus, M: Súlyom, vizi geztinye." [= Trapa natans] Vízi útifű. (p. 38.) „Vizi utii füv. D: Plantago aquatica, M: (Vizi) Utü füv." [= Alisma plantago-aquatica] — BEYTHE magyar neve a latin tükörfordítása. Zöld fa -> Sabina Zöld fű. (A jegenyenyár alatti szövegben, p. 11 ) „zöld fiv, mely az hazakonis vagyon". — Ez valamelyik közönséges mohafaj lehet. BEYTHÉ-nek ezenkívül külön cikke is szól a „moh"-ról (p. 5.) „D: Muscus, M: moh; kétfelé: fa moha es föld moha." (Az előbbi nyilván valamelyik zuzmófaj.) Zsombék. (p. 105.) „D: Juncus, Scirpus, M: Szittyó, Sombek, Sás, Káka, gyeken: hordót tataroznak vele, zatyrot és gyeként kötnek belőle." — A zsombék helynévként már a XII. század eleje óta ismert nálunk, de a lápos helyekről kiemelkedő halmok megjelölésére csak 1600 után találunk példát (BENKÖ, 1982, III: 1224). BEYTHE viszont kimondottan növénynemzetség érétkü névnek tekinti. Új adatokat közölt BEYTHE Andrásról 1900-ban a neves nyelvész, TOLNAI (LEHR) Vilmos, a Magyar Nyelvőrben. TOLNAI munkahelyén, a pozsonyi líceum könyvtárában egy 1570-ben kiadott LoBELius-kötetre bukkant. A bejegyzésekkel ellátott könyvről kiderült, hogy azt eredetileg maga LOBELIUS ajándékozta CLUSIUSnak, akitől az 1601-ben BEYTHE Istvánhoz került, majd BEYTHE Andrásé lett. A 36