Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) beírt további 3 tulajdonos neve számunkra érdektelen, az viszont igen feltűnő - bár ezt TOLNAI nem említi -, hogy e kronológia szerint BEYTHE András 1601 után még élt (másképp nem kaphatta volna apjától a könyvet ajándékba). így BEYTHE András igen korai, 1599. évi elhunytát bízvást törölhetjük a dátumok közül. TOLNAI a LoBELIUS-kötetben több magyar bejegyzést talált, melyet BEYTHE Andrásnak tulajdonított; közülük azokat tette közzé, amelyek a Magyar Nyelvtörténeti Szótár (SZARVAS és SIMONYI, 1890-1893) 3. kötetében nem voltak fellelhetők. Az alábbiakban a ToLNAl-nál található nevek közül azokat soroljuk fel, amelyek az 1600 körüli hazai irodalomban nem - vagy nem ilyen formában - voltak ismertek. Egyben kísérletet teszünk a fajok tudományos neveinek feltételezhető azonosítására is. Giakos fiu [gyakos = szúrós fű]. Talán: Onopordum acanthium. Indiai fekete fa (CALEPiNUS-nál (CALEPINUS, 1585) indiai ebenus fa; idézi MELICH, 1912). Ma: fekete ébenfa (Diospyros ebenum). Kett levelii fii. A találó latin fajnév tükörfordítása. Ma: kétlevelű árnyékvirág (Majanthemum bifolium). Mózes-fa = fekete ébenfa (lásd előbb). Ragadó bojtorján [A Nomenclator-Ып (1583) ragadványfű, SziKSZAl-nál (SZIKSZAI, 1590) ragadófű.] Ma: ragadós galaj (Galium aparine). Syriai keserű fü (Szíriai keserűfű). A hazai irodalomban eddig ismeretlen. Valószínűleg a kisázsiai szulák (Convolvulus scammonia). Tengeri dara. MELius-nál (MELIUS, 1578) tengeri köles vagy napkása. Ma: gyöngyköles (Lithospermum cf. officinale). Tengeri Hagima. A tengerihagyma (Scilla = Urginea maritima) a mediterrán területeken az ókortól ismert gyógynövény. LENCSÉS kéziratos műve (LENCSÉS, 1570) említi. Tik Harapás. A német Hühnerbiss tükörfordítása. Hazánkban tyúkszem (ill. tikszem) formában 1590 óta közismert (Anagallis arvensis). Vad Petrezseljem. GOMBOCZ (in: JÁVORRA, 1924: 768) szerint Caucalis platycarpos. Vérállitó fü a Hypericum androsaemum megfelelője. MELIUS (1578: 135136) az Ascyron és az Androsaemum alatt a kelet-ázsiai és a mediterrán elterjedésű (két különböző) fajról ír a „férfiuvér, embervérü fü, véresfü, vérontó kevélyfü" elnevezések alatt. Csupán a vörös festőanyagról szól, vérzésállító szerepről nem. Megtalálható viszont MELius-nál (MELIUS, 1578: 162) a vérállató fű, a csukaorrú fű társneveként. (Ez alighanem a Geranium sanguineum megfelelője.) Vizi kigio fü (kígyófű): Polygonum bistorta. Egyedülállóan kígyózó formájú gyöktörzse már az ókor óta jól ismert gyógynövény; számos népi nevéről tudunk. 37