Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

PRISZTERSZ.: Beythe András „Füveskönyv"-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai rországról a Tamus-i időrendileg legközelebb alighanem csak KITAIBEL utinaplói említik, két évszázaddal később. 5. Vetővirág. (p. 127.) „Saffrany zinü virág. D.: Narcissus, M: Vad Saffrany Szent Mihály havában virágzik az retekön, ollyan az virága, mint az Saffrany: az gyökere (=hagymája) gömbölyű." — Botanikatörténetileg ez a legérdekesebb adata BEYTHE könyvének, mert növénye nem más, mint az 1803-ban KiTAiBEL-től leírt Sternbergia. Az igen kevés fajszámú nemzetségnek hazánkban egyetlen faja él, melyet már WINTERL 1788-ban 6-soros leírással említett KözépMagyarországról, „Colchicum novum" név alatt; KITAIBEL pedig Sternbergia colchiciflora néven publikált. A hazai - csak néhány cm-es, szinte jelentéktelen virágú - vetővirággal szemben az arasznyi magas, szép nagy virágú Sternbergia lutea a mediterránból egészen a Dráváig felhatol. Maga a növénynemzetség azonban már CLUSIUS-ÍÓI ismert volt spanyolországi útja óta, csak ő a Narcissus genusba tartozónak vélte. A BEYTHE István-féle Nomenclator-Ьап is szerepel: „Narcissus, Saffran zinö verag, őzzel" szöveggel. [CLUSIUS antwerpeni Nomenclator-аЪап (1584) nincs megemlítve.] BEYTHE András fent említett szövege jól kiegészíti, és pontosabbá teszi a növény meghatározását: a szeptemberi („Szent Mihály havi") virágzáskezdet igen jellegzetes ennél a fajnál. 6. Földitök. (p. 131.) „D: Bryonia, M: Földi tök. Ket fele: Az eggyiknek vörös gyömöltsei vannak, az levelei ollyanok mint az vad szőlő levelei... Az másiknak fekete gyömölcsei vannak, az levelei hasonlók az folyó borostyán [Hedera] leveleihöz." — A közönséges, fehéreszöld (később fekete) bogyójú Bryonia alba már 1525 óta ismert hazánkból. A Dunántúlon ma sem ritka, vörös bogyójú földitököt (B. dioica) elsőként BEYTHE András említi a magyar flórában. A FÜVESKÖNYV ÚJ MAGYAR NÖVÉNYNEVEI A GoMBOCZ-féle ismertetés azt írja (GOMBOCZ, 1920: 34), hogy BEYTHE András majdnem az összes magyar növénynevét CLUSIUS és BEYTHE István Stirpium Nomenclator Pannonicus-ából kölcsönözte. Felületes vizsgálat alapján valóban az a látszat, mintha a Füveskönyv magyar nevei lépten-nyomon a Nomenclator (1583-84) - sőt méginkább a MELius-kötet (1578) - magyar neveit tükröznék. Ha azonban vesszük a fáradságot, és nemcsak a Füveskönyv 11 számozatlan oldalas (és 277 nevet tartalmazó) indexét vesszük figyelembe, hanem a könyv teljes szövegében előforduló összes magyar növénynevet, akkor egy félezernél is terjedelmesebb névjegyzék tárul elénk. Ezután már csak az a vesződséges megállapítás marad hátra, hogy ez a névanyag mennyiben új, vagyis hogy nem szerepel-e a korábbi irodalmi forrásokban. Az alapvető két nyelvészeti mű (BENKŐ, 1984; BERRÁR és KÁROLY, 1984) és más forrásművek átvizsgálása után az derült ki, hogy BEYTHE András munkájában jelentős számú (40-nél is több) olyan magyar növénynév található, melyet más források azelőtt még egyáltalán nem, vagy más értelemben említettek. Ezeket tartalmazza a következő felsorolás, a mai - bár nem mindig megbízható eredményű 32