Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Szabó T. Attila (Dr. Biol.): Beythe András (1564–1599?) emlékezete és helye a magyar élettduományok történetében

_ SZABÓ T. A.: Beythe András (1564-1599?) emlékezete zolja. Berlinben és Nápolyban például ugyanabban az időben nyomtatták az első Herbáriumokat, mint Kolozsvárott és Németújváron (1. ábra). SYLVESTER, MELIUS, FRANKOVITH, BEYTHE István és András munkái révén beszélhetünk itt nemzedékeken átívelő magyar herbaUsta iskoláról. Németújvár szellemi kapcsolata Kolozsvárral MELIUS Péter személye, valamint a BEYTHÉ-k (István és András, apa és fia) munkássága révén egyértelmű, bár részleteiben még nem feltárt, nem világos. Különösen izgalmasak - és tudomásom szerint gyakorlatilag feltáratlanok Németújvár és az erdélyi fejedelmi székhely (Gyulafehérvár) feltételezett XVI. századi udvari és tudományos kapcsolatai (vö. BATTHYANY-STRATTMANN, 1973). Ami az udvari életet illeti, rendszeresnek tűnik az itteni udvari szokásokat megismerni vágyó gyulafehérvári fiatalok felbukkanása Németújváron. Németújvár és Gyulafehérvár között a BATTHYANY-család révén mély „könyves" kapcsolatok is voltak: elég tán itt most csak a gyulafehérvári Batthyanyeum csodálatos püspöki könyvtárára utalni (melyet mindeddig nem sikerült visszaszereznie a jogos tulajdonosnak, a katolikus egyháznak). Arról viszont az 1970-es években személyes élmények alapján volt alkalmam meggyőződni, hogy a reneszánsz botanika milyen felmérhetetlen értékű munkáit gyűjtötték össze, és őrizte meg Gyulafehérvárott a BATTHYANYkönyvtár. Az orvosbotanika, a herbárium-irodalom területén eddig MELIUS Péter Herbáriuma, illetve ennek BEYTHE András féle átdolgozása, BEYTHE István és Carolus CLUSIUS (1583) gyakori erdélyi utalásai, pl. Szent László és a Csaba-íre esetében, valamint CLUSIUS BÁTHORY Istvánnak írott ajánlása révén igazolható a (többnyire közvetett) kapcsolat. AZ EMLÉKÜLÉS ZÁRÓSZAVA 1999 novemberében a Szombathelyen Összegyűlt érdeklődő közönség a történelmi Vas megye egyik első magyar tudományos szakírójára emlékezett. Arra a mai fogalmaink szerint (de még a tizenhatodik századi felfogás szerint is) fiatalon elhunyt szakemberre, akinek botanikai munkásságából egyetlen könyvét - a Fíveskönyvct - ismerjük csupán. Emlékülésünknek kettős feladata volt. Az egyik elsősorban a helytörténetet és a nagyközönséget, a másik inkább a szűkebb szakmát, a biológia-, a botanikatörténetet érintette. Egyrészt be kellett, be kellene emelni érdeme szerint a két BEYTHÉ-t (Istvánt, az apát és Andrást, a fiát) a regionális köztudatba: itt születtek, itt éltek és dolgoztak az 1500-as években, itt szolgálták a magyar tudományosság első európai integrációjának ügyét. Itt haltak meg, a mai magyar nyelvterület nyugati peremvidékén. Másrészt némileg mérsékelnünk kellett, enyhíteni kellene azt a szakmai méltánytalanságot, mely elsősorban az éppen 400 éve elhunyt Andrást sújtja immár közel 100 esztendeje. Alaposabb elemzés alá kellett venni a fiatal GOMBOCZ Endre által részben kimondott, részben sugalmazott sommás ítéletet, mi szerint BEYTHE András felületes kompilátor, vagy éppenséggel „tudományos tolvaj", plagizátor volt. Ezeknek az állításoknak a hátterét emlékülésünk előadói megvilágították. 14