Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)
Szabó T. Attila (Dr. Biol.): Beythe András (1564–1599?) emlékezete és helye a magyar élettduományok történetében
SZABÓ T. A.: Beythe András (1564-1599?) emlékezete re figyelemre sem méltatott - ajánlásában került (vélhetőleg először) kinyomtatásra az élet és tudomány szókapcsolat... egy humanista hitvallása a tudományról, „mely örök életet ád* (1541, Sárvár). Ebben a környezetben dolgozott az apa (BEYTHE István) András fia születése idején és ebben a szellemben nevelkedett, dolgozott később Németújváron (ma Güssing, Ausztria) - életmüvének, a ,JFíveskönyvne)<? tanulsága szerint - maga András is. A sárvári és németújvári környezet a maga idejében különleges volt: az európai botanikai tudomány jelentős központjaihoz, a modern botanika, orvostudomány forrásvidékeihez közvetlenül, erős szálakkal kapcsolódott. SYLVESTER János, BEYTHE István és később MELIUS Péter is megjárta például a wittenbergi iskolát. Itt az iskola spiritus rectora Philippe MELANCHTON volt, akinek teológiai előadásaiban az emberi lélek, tudat és értelem kérdései anatómiai megközelítésben szerepeltek. MELANCHTON alapelve az volt, hogy a Biblia nem érthető meg természettudományi képzettség nélkül. Ez a tétele ma is alapigazság. Wittenbergben alkalmam volt kézbe venni MELANCHTON tankönyvének, az értekezések а ШекгоГ című munkának az 1500-as évek derekán szinte évenként megjelenő újabb és újabb kiadásait (MELANCHTON, 1545). MELANCHTON-nak a lélekkel és értelemmel kapcsolatos anatómiai magyarázatait és az egykorú diákok széljegyzeteit olvasva értettem meg, miért közölte SYLVESTER János Sárvárott 1541ben az Új-Testamentum magyar fordításának függelékében az első magyar nyelven nyomtatott orvosi tárgyú szöveget „Az betegsígekről, melyekről az evangéliomban emlékezet vagyon". MELANCHTON előadásainak fényében új megvilágításba került és élettudományi értelmet (is) nyert az Új-Testamentumhoz írott ajánlás kulcs-sora az életről és a tudományról. SYLVESTER Jánosnak a tudományos adatgyűjtésre és szakmai iskolateremtésre buzdító programját (1527, 1536/39), első botanikai leckéjét (1536/39), és első nyomtatott orvosi szövegét (1541) a magyar biológiatörténet eddig nem tartotta érdemben számon: GOMBOCZ Endre is csak 1578-al kezdi a magyar botanikai irodalom bibliográfiáját (GOMBOCZ, 1936, 1939; RAPAICS, 1953; KÁDÁR és PRISZTER, 1990). Nem tartja ebben az értelemben számon a művet a művelődéstörténet sem (BITSKEY, I. 2000; IMRE, 1990; KOSA, 2000; TÓTH, 2000). Ma már indokolt SYLVESTER-ben felismerni az első magyar élettudományi iskola (a sárvári orvosbotanikai iskola) egyik előfutárát és kezdeményezőjét. Hivatástudatot és értelmet egyaránt fejlesztő tanítási módszerét a tudós és a tanítvány egymás iránti kötelességeit tudatosító példamondatai tükrözik. Tanítványait botanikai leckéjében növényismeretre, növénynevek gyűjtésére buzdította. Felmérhetetlen intelligenciafejlesztő hatása lehetett annak, hogy tizenéves diákjait a tudományoknak, egymásnak, a természetnek, a nemzetnek és a hazának szeretetére egyszerre négy nyelven (latinul, magyarul, görögül és héberül) oktatta. Nem érdektelen azt sem megjegyezni, hogy SYLVESTER-nek (a bécsi egyetem későbbi hebraisztika professzorának), illetőleg a sárvári Grammaticának köszönhetően, Európának ezen a felén láttak napvilágot az első nyomtatott héber betűk, szavak és mondatok (BALÁZS, 1958). MELIUS JUHÁSZ (IHÁSZ, SOMOGYI, HORHI) Péter is Sárvár és a SYLVESTERféle Grammatica neveltje volt. Vélhetőleg Debrecenben készült és 1578-ban (tehát halála után) Kolozsvárott kiadott Herbáriumának szerkesztése és kinyomtatása egy 12
