Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) medvehagyma (Allium ursinum) levelei már összefüggően borítják a talajt, hogy április végére fehér ernyőben álló virágaikkal fessék át a látképet. Ilyenkor esténként az egész parkot betölti a fokhagymára emlékeztető, jellegzetes illata. A medvehagyma tömeges elszaporodására már VARGA Gábor (1967) felhívta a figyelmet, aki a szilfák pusztulását követő talajvízszint emelkedéssel hozta azt összefüggésbe. Még el sem virágzott a medvehagyma, amikor a park déli részén ezernyi nárcisz (Narcissus sp.) virágzása gondoskodik a látványról. A nárciszokat szintén úgy telepítették ide, de az évek során a többi hagymáshoz hasonlóan hihetetlen mértékben elszaporodott. Ezek mellett a park természetes füvei is virágot bontottak, és a park tisztásain az ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), franciaperje (Arrhenatherum elatius), sudár rozsnok (Bromus e

rectus) bugáit lengeti a szél. A kontyvirág (Arum maculatum) piros termései már a nyár elejét jelzik. Ebben az időszakban a déli rész egyik tisztásán bukkantam rá egy igazán nem feltűnő növényre. Május végén, június elején a fű között virágzik a békakonty (Listera ovata). Zöld színű virágai csak a tapasztaltabb növényismerőknek árulják el, hogy a hazai orchideák egyik képviselőjéről van szó. Előfordulása parkokban nem számít különlegességnek, megjelenése azonban mindenképpen a természetes állapotok terjedésére utal. Jelenleg mintegy 50 tő található a parkban. Egy másik orchidea, a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) 3 példányára 1997-ben, bozótirtás közben bukkantunk rá. A széleslevelű nőszőfű egy nagyobb populációja a Répatermesztési Kutatóintézet parkosított udvarában (Fő u 70.) tenyészik. Sopronhorpács belterületén ezeken kívül még egy harmadik orchidea is képviselteti magát. A Körmagtár és az Intézet konyhája közötti parkosított területen júniusban a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) néhány töve virágzott. Később ugyanitt a széleslevelű nőszőfű néhány töve is megjelent.* Éppen legszebb pompájukban virítanak a rét virágai, amikor parkban az első kaszálás megtörténik. Az alacsony növényekben (kakukkfű, gyíkfü) nem sok kárt okoz a kasza. A kiadós nyári záporok hatására pedig ismét kizöldül a rét. Az évente kétszer végzett kaszálás nélkül a park tisztásai előbb-utóbb eltűnnének. Helyüket a fás növények fokozatosan elfoglalnák. A park északi részében ilyenkor már áthatolhatatlan csalánerdő állja a kissé messzebbre merészkedő látogató útját. Ezen a részen a fák és a bokrok miatt a gépi kaszálás nem oldható meg. Csupán kézi erővel lehetne a csalánt visszaszorítani. Júliusban lenyűgöző méreteivel újabb különleges növény tűnik fel. A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) akár fél méter átmérőjűre is megnövő ernyői 2-3 m magas száron virágoznak. Ez a Kaukázusban honos növény a XIX. század végén dísznövényként került Európába, ahol aztán többfelé kivadult. A park déli részén lévő, mélyebben fekvő tisztására telepített sásliliomok (Hemerocallis sp.), bugás lángvirág (Phlox paniculata), később a magas kúpvirág telt virágú változata (Rudbeckia laciniata 'Goldquelle') nyár végéig virít. Augusztus végén az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) illatos lila virágai nyílnak. Ez a virág Nyugat-Dunántúlon vadon is előfordul. Ezt követően az őszi kikerics * Az élőhely építkezés következtében azóta megsemmisült. 59