Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)
Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei
KULCSÁR L.: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei Chamaecyparis lawsoniana és a Thuja occidentalis változatainak felsorolásánál SZÁLAI (1983) munkáját vettem alapul. A határozás során DEBRECZY és CSAPODY (1971), EISELT (1960), GELDEREN (1991), GENCSI és VANCSURA (1992), valamint SCHMIDT (1991) munkáit használtam fel. A PARK LÁGYSZÁRÚ NÖVÉNYEI Noha a park legnagyobb értékét a fásszárú fajok jelentik, a korábbi parkleírások által szinte teljesen mellőzött lágyszárú növényállománya is figyelemre méltó. Az évszakok során mindig megújuló változatos virágpompa éppen úgy hozzátartozik a park látnivalóihoz, mint az idős fák, vagy az őszi lombszíneződés látványa. A parkban előforduló leggyakoribb lágyszárú növényekről csak SZÁLAI Imre (1983) dolgozatában találunk leírást. Ő azonban elsősorban az őshonos fajok közül ismertetett néhányat. A kertépítés folyamán azonban számos kerti dísznövényt is telepítettek parkba. A parkba telepített évelők többségének nem ártott az elhanyagoltság, sőt állományuk természetes úton növekszik. Ezek közül mutatok be néhányat a következőkben. A tél végén sokszor még a hó alól az elsők között dugja ki sárga bimbóit a téltemető (Eranthis hyemalis). Ezt a kis sárga virágú növényt a XVII. századtól kezdték ültetni hazánkban a főúri kertekben, ahonnan kivadulva mára már a magyar flóra teljes jogú tagjává vált. Kivadult állományai védelem alatt állnak. A horpácsi parkban is megfigyelhető a terjedése, több nagyobb összefüggő foltot alkot a park különböző pontjain. Ezt követően a hóvirág (Galanthus nivaus) fehér virágai díszítenek. Szintén a kastély közelében található belőlük szép állomány, amiből arra lehet következtetni, hogy ültetett példányok természetes szaporulatáról van szó. Ebben az időszakban a park déli végében lévő „lóemlékmű" közelében bontja virágait kitelelő tőlevelei közül a keleti hunyor (Helleborusorientális). Ennek a Balkán-félszigetről származó növénynek fehér és piros virágú változata egyaránt megtalálható itt. Már ekkor megjelennek a nemes májvirág {Hepatica nobilis) lila virágai, hogy mintegy 2 héten át az új levelek megjelenéséig virítsanak. Egyes parcellákban úgy elszaporodott, hogy szinte összefüggően borítja a talajt, felejthetetlen látványt nyújtva az arra haladónak. A szartál an kankalin {Primula vulgaris) sárga virágai már márciusban, nagy tömegben jelennek meg a park nagy tisztásának déli részén. Ez a hazánkban védett növény a Nyugat-Dunántúlon egyáltalán nem számít ritkaságnak. A Duna vonalától keletre azonban már nem található meg. A távolkeleten honos japán acsalapunak (Petasites japonicus) először a halvány sárgászöld virágzata jelenik meg. Az elvirágzást követően hajtanak ki a levelei, amelyek kifejlődve 80 cm nagyra is megnőnek. Ilyenkor nyílik a nem túl feltűnő, ám nagyon kecses és szép bókoló csillagvirág (Scilla sibiricd) is. Halvány kék színű virágai nehezen vehetők észre az ekkor már zöldülő fű között. Egy másik kék virágú növény is ilyenkor bontja szirmait. A Kis-Ázsiából származó tavaszi békaszem (Omphalodes verna) nefelejcsre emlékeztető apró virágait elkerülik az ösvények, így a legtöbb parkba látogató előtt rejtve marad. Eközben a park északi részén à 58
