Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)
Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei
KULCSÁR L.: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei neti feldolgozására, hiszen a jelenlegi növényállomány jórészt egy közel két és fél évszázados emberi munka eredményeképpen alakult ki. A PARK FEKVÉSE, TALAJTANI ÉS ÉGHAJLATI JELLEMZÉSE A Széchenyi-kastély a hozzá tartozó közel 15 hektáros parkkal Sopronhorpács község észak-keleti részén található. A Lövőt Kőszeggel összekötő autóútról a község központjában lévő útelágazásról könnyen megközelíthető. Maga a község a Sopron-Vasi-síkságon, ezen belül a Répce-síkság idősebb kavicstakaróján terül el, ott, ahol a Metőc-patak a síkságba belevágódott. E vidék területének kialakításában a Repce játszotta a főszerepet. Ennek a folyónak pleisztocén korú kavicstakarója fedi a vidéket, amelyre helyenként harmadkori márga és agyag, illetve lösz rakódott. A park területén ehhez járul a Metőc-patak homok, illetve vályogos homok hordaléka. A csaknem kavicsból álló, gyakran csak kevés agyaggal cementált hordalék a felszín alatt átlagosan 100-110 cm mélyen található. Ezen a talajképző kőzeten a park területének nagy részén a Metőc-patak vízszintingadozásainak hatására elsődlegesen hidromorf réti talaj alakult ki, a pataktól távolabb eső, magasabban fekvő gyepként kezelt parkrészletekben csernozjom barna erdőtalaj képződött. SZÁLAI (1983) talajvizsgálati eredményei szerint az A és В szint karbonátmentes, de а С szintben már kimutatható a CaC0 3 (1.táblázat). Ez a mészkerülő növények (pl. Rhododendron) telepíthetőségét hátrányosan befolyásolja. Fizikai talajfélesége agyagos vályog. Tápanyag ellátottsága jó, a talaj szerkezete azonban egyes rétegekben tömött. Talajhibaként jelentkezik a glej, ami pangóvíz előfordulására utal. A talajvíz mélysége száraz időben a mélyebb fekvésű részeken 80-90 cm körül van, de egy-egy nagyobb eső után a talajfelszínt is eléri. Tartósan csapadékos időjárás esetén a mélyebb fekvésű területeken megjelenik a belvíz. A magasabb fekvésű részeken a talajvíz azonban még 150 cm-nél sem jelentkezik. A talaj viszonylag sekély termőrétegű, ezért az idősebb, nagy termetű fák gyökérzete sokszor nem képes már kellő mértékben a fákat rögzíteni. Erősebb szelek gyakran tövestől csavarják ki a termetesebb örökzöldeket. A park területe viszonylag sík, csak mesterséges mélyedések és kiemelkedések tarkítják (pl. a „Nyúl-domb" környékén). Tengerszint feletti magassága KENÉSEI és TÓTH (1983) mérései alapján 190 és 195 m között változik. A terület éghajlata mérsékelt, amelyre az Alpok közelsége rányomja bélyegét. Hűvösebb, csapadékosabb és szelesebb is az országos átlagnál. Az évi középhőmérséklet 9,9 °C. A leghidegebb hónap január -2,6 °C, a legmelegebb július 21,1 °C átlaghőmérséklettel. A Répatermesztési Kutatóintézet mérései szerint az éves csapadék mennyisége 50 éves átlagban 1940-1990 között 630,9 mm volt. Az egyes években lehullott csapadék mennyisége között azonban jelentős eltérések mutatkoznak. A csapadék maximuma júliusban, minimuma februárban jelentkezik (2. táblázat). Az uralkodó szélirány észak-nyugati, a tenyészidőszakban azonban gyakoriak a kiadós esőket hozó délnyugati szelek is. 46
