Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

Praenorica Folia his torico-naturalia, IV (2001) Persiai barack —> barack Pirítófű. (p. 123.) „D: Smilax, M: Pirito". [=Tamus communis] — Nem tévesztendő össze a SZIKSZAI által (SZIKSZAI, 1590: 9) említett „pireto fű"-vei, amely a mai báránypirosító (Alkanna tinctoria) megfelelője. A Tamus magyar hivatalos neve ma is pirítógyökér, bár a XVIII-XIX. században sokáig használatos volt a FÖLDI által 1793-ban közölt „folyondár" név is. Minthogy azonban ez a szó sok más kúszónövényt is jelentett, szaknyelvi használatra nem alkalmas (BENKŐ, 1984, 1:945). Purgálótök. (p. 130.) „D: Colocyntha, coloquinüda, Sylvestris Cucurbita, M: Purgalo tök, Erdei tök, Erdei tök." [= Citrullus colocynthis] — A görögdinnyével rokon, és már az ókor óta ismert (drasztikus hatású) gyógynövény nálunk csupán CALEPINUS szótárában (CALEPINUS, 1585) bukkan fel, „sári tök" néven, valamint 1600 körül a ,JDe Medicinali" beírt nevei közt található, sártök formában (mai neve is ez). MELIUS (1578) és SZIKSZAI (1590) nem említik. BEYTHE más (de igen találó) népi nevét adja. Sabina —» Boldogasszony ága Sáfrányszinű virág. L. fent 5. alatt, „vetővirág" néven. [=Sternbergia lutea] Sárfűz. (p. 19.) „Sarfiiz. D: Viburnum, M: Sar füsz." — Az Indexben: „Sar füz". A sárfuz név már a Nomenclator-Ъап (1583: 327) is megtalálható. GOMBOCZ azonosítása szerint ez a közönséges fehér fűz (Salix alba; valószínűleg a feltűnő sárga hajtású változata: var. vitellina). — BEYTHE latin neve és leírása viszont kifejezetten a Viburnum opulus-m utal. Ennek vesszői szintén alkalmasak az „abroncskötésre", így hát a „sárfuz" eredeti jelentése tényleg a Salix, míg a BEYTHEemlítette növény a Viburnum-nxaA azonos. Sarkasfű. (p. 97.) „Nadály. D: Consolida, Solidago, Symphytum, M: Nadaly, Sarkas füv." — Az ókor óta ismert mocsári és gyógynövény a Symphytum officinale. „Nadály, nadályfu" neve először MELius-nál jelenik meg (MELIUS, 1578: 153), míg korábbi - és részben későbbi - értelmezése (a „nadály") = pióca. BEYTHÉ-nél a „sarkasfű" társnév alighanem a már a középkor óta összekevert „Consolida" név egyik értelmezésére (szarkaláb = Consolida) utal. Skorpiófű. (p. 134.) „D: Scorpioides, M: Scorpio ellen való füv." — BEYTHÉ-nek a rövid, de találó leírása alapján ez a növény valamelyik apró, egyéves nefelejcs: alighanem a Myosotis stricta lehet. Szamárkóró. (p. 62.) „Szamár tövisk, D: Chamaeleon, M: Szamár кого, mezei tövisses lapu ..." — 1400 óta sokféle forrásban megtalálható a kétes azonosítású szamártövis: lehet Tríbulus vagy Carduus, de feltételezhető az Ononis, Eryngium vagy a Genista is. A BEYTHÉ-nél szereplő két szinonim közül a mezei tövises lapu a Carlina (MELIUS, 1578: 43), míg a szamárkóró feltételezhetően az "Onopordum vagy valamelyik Carduus. Szerecsen retek. A közismert és a XVI. század elején már irodalmilag is datált fekete reteknek BEYTHÉ-nél olvasható formája a „szerechyön retök" (p. 33.). Az igen találó szerecsen jelző latin-olasz eredem. Szeretetre hajtó fű. (p. 121-122.) „D: Amatoria, Catanance, M: Szeretetre haito füv, Erőssitő füv." — Az ókortól átvett középkori babonák tipikus esete a 35