Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

PRISZTERSZ.: Beythe András „Füygskönyv"-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai heti az Onopordum-ot vagy az Echinops-ot is; a Centum capita és Eryngium pedig nyilván az Eryngium campestre. BEYTHE fehér tövis-je éppígy kétséges. Fekete hagyma, (p. 47.) „D: Ampeloprasum, M: fekete Hagyma". [-Allium ampeloprasum] — A póréhagymának (párhagyma, A. porrum) az ókor óta ismert és délen termesztett rokona. Hazánkban ez az első említése. Folyófű. (p. 55.) „D: Hedera, Helix, M: Borostyán, folyó füv ...„— MELIUSnál (1578: 183) folyófű a Vinca minor neve (loncs és börvei fű társnevekkel); a Hedera = borostyán értelmezése már 1500 körül ismert. A folyófű népi név még ma is többnyire a szulákot (Convolvulus arvensis) jelenti. Földi bodza, fekete, (p. 129-130.) „D: Sambucus, M: Fai Bozza ... Bozza fa; D: Ebulus, M: Földi bozza; ... fekete földi bozza." [=Sambucus nigra és S. ebulus] — A földi bodza a 14. század kezdete óta, a fái bodza (bodzafa) pedig 1500 körül ismert. BEYTHÉ-nél új variánsként a „fekete" földi bodza is szerepel. Földitök, vörös. (p. 131.) „Földi Tök, Ket fele: Az eggyiknek vörös gyümölcsei vannak ..." — a Bryonia dioica-t hazánkból BEYTHE ismerteti először. Gyászfa. (p. 20.) „Myrtus fa. D: Myrtus, M: Gyaz fa". [=Myrtus communis] — Magyarországon a mediterrán honosságú mirtusz a XVI. században aligha lehetett közismert. Még latin nevével is csak elvétve találkozhatunk [pl. MURMELIUS és CALEPINUS szótárai, 1533, 1585 (közli SZAMOTA, 1896; MELICH, 1912); MELIUS nem tárgyalja]. BEYTHÉ-nek az itt közölt népi neve egyedülálló. Horgas hiivelykű széna. (p. 29.) „D: Foenum graecum, M: görög zena, horgas hivelkő zena". \-Trigonella foenum-graecum] — Az intenzív szénaiüata miatt az ókortól kezdve jól ismert növény. Nálunk is termesztették, MELIUS is említi (MELIUS, 1578: 96). BEYTHE itt új népi nevéről tudósít. Keresztes ruta. (p. 76.) „D: Ruta, M: Körösztös Ruta." [=Ruta graveolens] — BEYTHE könyvében számos helyen olvasható, de mindenütt csak ruta (vagy rutta) formában. A „körösztös" jelző talán megkülönböztetést jelez a „söprő rutá"val szemben. [=Artemisia abrotanum] Labodaparéj. (p. 34.) „Laboda. D: Blitum [=Atriplex hortensis], M: Laboda parey." — A „laboda" (olykor labda, lapoda" formában), továbbá a „paréj" (paraj stb.: ez többnyire spenót = Spinacia oleracea értelemben) külön-külön már az 1400 körüli hazai szójegyzékben megtalálhatók. Együttesen (labodaparéj formában) először BEYTHÉ-nél fordulnak elő. Libánus fája. (p. 9.) „Cédrus fa. D: Cédrus, M: Libanus faia." [=Cedrus libani] — A bibliából jól ismert fenyőfajnak ez a társneve csupán itt található. Nagy lóhere, (p.7 5-76.) „Nagy lóhere. D: Melilotus ... , M: Nagy Lóhere: Sar kerep." [=Melilotus officinalis] — A könyv számozatlan indexében „Nagylo here" formában olvasható. Maga a lóhere (Trifolium) már 1326 óta, a sárkerep (Melilotus) pedig 1470 óta ismert nevek. Nigella. (p.82-83.) „Nigella. D: Nigella, Melanthion, gith., Magyarulis nigella: Konkoly zabasu füv ..." — A XV-XVI. században „konkoly" név alatt tárgyalták a mai Lolium temulentum, az Agrostemma githago, valamint a Nigellafajokat. BEYTHE növénye valószínűleg a Nigella arvansis lehet. Ölyvfű ~> borjúfül 34