Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kelemen Tibor: Adatok Felsőcsatár madárvilágához (Vertebrata: Aves)

KELEMEN T.: Adatok Felsőcsatár madárvilágához A terület madárvilágát 1994 és 2000 között vizsgáltam. Ezen időtartam alatt a költési időben egy-egy hétvégét, illetve egy egész hetet, költési időn kívül általában egy-egy napot töltöttem a terepen. A megfigyelések nagy része nappal történt. Az adatokat főleg terepbejárással, távcsöves megfigyeléssel gyűjtöttem, de segítségemre volt ebben a területen kezelt odútelep, valamint a vonulási időszakban végzett madárgyűrűzés. A TERÜLET MADÁRVILÁGA A területen összesen 105 madárfajt figyeltem meg, ebből 65 költött, illetve 10-12 faj költése valószínűsíthető, melyek megfigyelésére a későbbiekben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni (1. táblázat). A következő évek feladata még a terület monitoring felmérése. Ennek célja, hogy az egyes kiválasztott fajok elterjedéséről és egyedszámáról még pontosabb képet kapjunk. A folyóból kiálló sziklák, zúgok alkotta szakasz jellemző madara a hegyi billegető (Motacilla cinerea), mely rendszeresen költ a területen. 2000 őszétől fokozottan védett madárfaj, a vízirigó {Cinclus cinclus) is megtelepedett ezen a részen; azóta is többször sikerült megfigyelni a faj két, párba szegődött példányát. A szintén víz közeli életmódjáról ismert jégmadár {Alcedo atthis) is megtalálható, főleg a folyó felső, háborítatlanabb, határ menti szakaszán. A folyót kísérő gyomos területek környékén találkozhatunk a berki tücsökmadárral {Locustellafluviatilis), valamint az énekes nádiposzátával {Acrocephalus palustris), mely nevével ellentétben nem a nádas tavakat részesíti előnyben. A nyíltabb, bokrokkal határolt rétek, szántók, gyakori madara a tövisszúró gébics {Lanius collurio). A gyümölcsösök épületein lévő résekben, odvakban 2-3 pár kerti rozsdafarkú {Phoenicurus phoenicurus) költ, mely jóval ritkább az ugyancsak előforduló házi rozsdafarkúnál {Phoenicurus ochruros). A falut járva is lépten-nyomon madarakkal találkozhatunk. Évről-évre költ egy pár fehér gólya {Ciconia ciconia) a buszmegállónál lévő ház kéményén. Az épületek homlokzatán molnárecskék {Delichon urbica) míg a kapualjakban, istállók belsejében füstifecskék {Hirundo rustica) fészkelnek. A madarak szempontjából a legfajgazdagabb élőhelyet az erdők jelentik. Itt találkozhatunk a különböző cinegefajokkal, melyek közül a barátcinege {Parus palustris), a kék cinege {Parus caeruleus), valamint a széncinege {Parus major) odúkban költ, így a mesterséges fészekodúkat is szívesen elfoglalják. Akárcsak az örvös légykapó {Ficedula albicollis), mely nevéhez híven főleg repülő rovarokkal táplálkozik. Az „erdő doktorai" is népes mezőnnyel képviseltetik magukat, így a terepet járva találkozhatunk a nagy fakopánccsal {Dendrocopos major), a nála ritkább és kisebb közép fakopánccsal {Dendrocopos médius), harkályaink törpéjével, a kis fakopánccsal {Dendrocopos minor), mely alig nagyobb egy verébnél. Ha szerencsénk van, megpillanthatjuk legnagyobb termetű, már szinte varjú nagyságú harkályunkat, a fekete harkályt {Dryocopus martius). A sort a balkáni fakopánccsal {Dendrocopos syriacus) zárhatjuk, de ellentétben a rokonaival, ez a faj inkább az ember közelségét keresi, főleg lakott területek környékén találkozhatunk vele. 174