Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) E négy tényező együttesen, de nem egyforma mértékben határozza meg egy régió, vagy akár egészen kicsi terület nedűgombataxonjainak gazdagságát. A fenti chorológiai adatok alapján feltűnően gazdagok nedügomba taxonokban az észak-európai és alpesi országok: Dánia, Svédország, Norvégia és NagyBritannia. Feltűnő azoknak az apró szigeteknek a kimagaslóan gazdag nedűgombaflórája, melyek Nagy-Britannia, Norvégia és Izland háromszögében helyezkednek el (Shetland, Feröer-szigetcsoport). Ezek, összterületüket figyelembe véve több mint százszor kisebbek Nagy-Britannia területénél, kikutatottságuk sem akkora, mint Angliáé. Feltűnően alacsony viszont a hatalmas területű Oroszország nedűgombataxonjainak a száma, ami valószínűleg két okra vezethető vissza: egyrészt az alacsony mértékű feltártságra, vagy arra, hogy az eredményeket nem publikálták. Sajnos Magyarország esetében is ugyanez a helyzet. RiMÓczi Imre említi, hogy BoERTMANN-nak Magyarország területéről csupán „néhány" taxonról van tudomása (RIMÓCZI, 1997.) Ez a téves BoERTMANN-i közlés elsősorban a hazai alacsony publikációs tevékenység következménye, hiszen már a nyolcvanas évek közepén is 23 nedugombataxon volt ismert Magyarországról, s az utóbbi években végzett kutatásaim eredményeképpen ez a szám majdnem a duplájára emelkedett. Ez a 19 nedugombataxon pedig a Vendvidék alaposabb vizsgálata nyomán került elő Magyarország területéről. Módosítanunk kell viszont mindkét előbb említett taxonszámot, hiszen ha az előbb említett 22 országgal és területtel szeretnénk Magyarországot összehasonlítani, akkor maradék nélkül el kell fogadnunk BOERTMANN rendszertanát és nevezéktanát (BOERTMANN, 1995). Ezt figyelembe véve, a többi magyar mikológus által előttem gyűjtött nedűgombataxonszám már valamivel csökken, s 21-re módosul. Ugyanezen rendszertani és nevezéktani okok miatt a csak általam gyűjtött nedűgombataxonok száma is lecsökken 19-ről 13-ra, ami azt jelenti, hogy az összes taxonszám Magyarország esetében 34. (BOERTMANN nem ismeri el nedűgombataxonoknak a következőket: Hygrocybe citrina, H. nigrescens, H. cinerea, H. paraceracea, H. olivaceonigra, H. pseudoconica var. tristis, H. persisîens var. konradii fo. subglobispora, s egyelőre még a nagyon ritka H. scinophanoides-t sem tartja bizonyítottnak sehol a világon.) Tekintettel Magyarország túlnyomóan kontinentális klímájára, az intenzív mezőgazdasági területek kiterjedtségére, ez a taxonszám is megállja a helyét, hiszen az európai középmezőnynél jóval magasabb (Csehország 20, Lengyelország 29, Írország 25, Ukrajna 10), és mesze megelőzi Belorussziát és a piciny területű Luxemburgot. E statisztikai számítgatások legnagyobb meglepetése az a tény, hogy a szomszédos Ausztria is körülbelül ezen a szinten található 39 nedűgombataxonnal. Figyelembe véve azt a különösen kiugró orográfiai különbséget, hogy a nedűgombákban különösen gazdag alpin gyeptársulások terjesen hiányoznak Magyarországról, az eredmény hasonlósága megdöbbentő. Ha viszont jobban megvizsgáljuk a magyarországi adatokat, mindjárt kiderül a magyarázat. Magyarország területén ugyanis nem egyformán oszlik el e 34 nedugombataxon: amíg pl. az atlantikusabbszubmediterrán éghajlatú Vencjyidéken és Őrségben ezen taxonok közül 33 szintén 137