Az Alpokalja természeti képe közlemények 3. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1996)

VÍG К.: A Nyugat-magyarországi-peremvidék levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato) A Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelmi Tanszéke, illetve a Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya gyűjteményén kívül a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára Bogárgyűjteménye őriz még a területről származó bogáranyagot: STREDA Rezső pinyei plébános Pinye, Hegykő és a Fertő-tó mellékén 1914. és 1919. közötti gyűjtéseit - amelyet a múzeum a harmincas évek elején vásárolt meg, illetve azt a kisebb kollekciót, amelyet CSÍKI Ernő pinyei látogatásakor gyűjtött. DUDICH Endre 1944-es soproni nyaralása során jelentősebb mennyiségű rovaranyaggal gazdagította a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét. AZ ŐRSÉG ÉS A VENDVIDÉK Mind a mai napig nem jelent meg átfogó faunisztikai- és florisztikai értékelés az Őrég és a Vendvidék területén előforduló állat- és növényfajokról. Igaz ugyan, hogy Szőce és Szakonyfalu környékének növénytakarójáról részletes cönológiai elemzés és vegetációtérkép készült (Pöcs és mtsai, 1958, 1962), illetve több tucat kisebb-nagyobb florisztikai tanulmány foglalkozik a területtel, az összegzés azonban még várat magára. Az állatvilág tekintetében hasonló a helyzet, az irodalomban csak kisebb faunisztikai tanulmányokat találunk, melyek a területen előforduló állatfajok elterjedésével, gyakoriságával foglalkoznak. Saját keltezése szerint 1818-ban írta NEMES-NÉPI ZAKÁL (vagy SZAKÁL) György mind a mai napig a legteljesebb leírást az Őrségről, „Eőrséghnek Leírása úgymint: Annak Természete, Története, Lakosai, ezeknek szokásai, nyelvszokása, a ' mellyeket összve szedegetett Nemes-Népi Zakál György 1818-dik Esztendőben" címmel. A kéziratban ránk maradt írás az MTA Könyvtárában található. Bár hollétéről többen is tudtak, - így pl. MÉSZÖLY Gedeon (MÉSZÖLY, 1917), vagy GÁYER Gyula, akinek kérésére JÁVORKA Sándor felkutatta a kéziratot az Akadémia könyvtárában és magánlevelében ismertette - csak 1970-ben, 152 évvel elkészülte után került először sajtó alá (TÓTH, 1970). Forráskiadása 1985-ben jelenhetett meg (VÖRÖS, 1985). A kézirat első részében a szerző az őrségi erdők-mezők hasznos növényeiről-állatairól, elsősorban gerinceseiről is értekezik. A madártani adatoknak CSABA József szentelt külön ismertetést (CSABA, 1955). Természetes azonban, hogy az utókor vizsgálati szempontjai szerint a szerző legtöbb leírása csak történeti jelentőséggel bír, részletes faunisztikai-florisztikai adatokat nem meríthetünk művéből. Rovarokat egyátalán nem említett a szerző. A Magyar Birodalom Állatvilága - Fauna Regni Hungáriáé Coleoptera fejezetében az Őrség területéről egyetlen előfordulási helyről található adat (KUTHY, 1900). A Szentgotthárd lelőhellyel szereplő rovarfajokat PÁVEL János gyűjtötte. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött példányok jelentik az Őrség területéről ismert legkorábbi gyűjtési adatokat. A Cryptocephalus moraei (LINNAEUS, 1758) nevű levélbogárfaj egyetlen példánya lelhető fel az általa gyűjtött anyagból. 12