Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)
Horváth, E.: A felső-pliocén ősföldrajzi, rétegtani és ősnövénytani problémái
S. viminalis. Közülük az ősi tipusok mellett már a cinereat és a viminalist határozottan felismerhetjük. Ez az időszak tehát a mai füz fajok kialakulásának az időszaka is. A felső-pannon elemek közül elsősorban a mocsári és lápi fajok maradtak fenn, mivel a vizes környezet kiegyenlitetteb mikroklimát tud fenntartani, mint egy száraz. Ezért a szárazabb ligeterdei és mezofil fajokkal már nem találkozunk. Ilyen refugium lehetett a kerecsendi lelőhely mellett a tömördi és kisebb mértékben a séi is. Ez utóbbiban, mint reliktum mocsár és láperdőben a Glyptostrobus és az Osmunda mellett uj elemként megjelent a Myrica . mely már nem a harmadkori tipust képviseli, hanem szintén mai elem már, a Myrica gale alakköréből. A mocsár- és láperdőket helyenként nádasok /Scirpeto Phragmitetum typhosum/ övezték, majd ezeket kifelé füzlápok /Salicetum cinereae/ követték. A vizfolyások mentén égerlápok /Alnetum incanae, Alno-Salicion cinereae/ sora koztak aljnövényeik között páfrány-félékkel /Kerecsend: Adiantites latifolius ANDREÁNSZKY , Sé: Lastrea thelypteris /L./BORY /. Más helyeken csak a Phragmitetum és a Salicetum alakult ki. Ez a nemzetségekben történő elszegényedés és a Salix fajok felszaporodása a flórafejlődés útja, mely a pleisztocénbe vezet. A pleisztocén közelségét jelzi már a Salix retusa L. megjelenése is a séi flórában. A szárazabb, magasabb fekvésű térszinek flórájáról egyenlőre nagyon keveset tudunk, s elsősorban csak feltételezéseink vannak. E szerint kisebb-nagyobb füves térségekkel megszakított tölgyesekkel számolunk. Ezek talán azok a Quercus robur tipusu tölgyek lehettek, melyek kövült famaradványok alakjában az alsó-pleisztocén kavicstakaróból, a Kemeneshátról kerülnek elő. Ligetes előfordulásban talán már itt megjelenhettek. Ha a hazánkkal szomszédos területeken is körülnézünk, ott is megtaláljuk ennek az emeletnek a rétegeit és növényi maradványait. Szlovákiából a Poprád melletti Gánóc /Ganovce/ mé sz tufájának alsó szintje egyidős talán a felsőbb /Sé, Só tony/ rétegeinkkel. Hasonló, füzekben gazdag flóra ismert Erdélyből, az Olt völgyéből, elsősorban Pelek, Alsórákos és Mátéfalva környékéről. Ezek a flórák a hazaiaktól abban térnek el, hogy e helyeken nagy számban a fenyő-félék is képviselve vannak, melyek a klima mellett az orográfiai viszonyoknak is következményei. A DK-európai flórákkal összevetve megállapítható, hogy ott már akkor is nagy szerepet vittek a mediterrán elemek és ugyancsak uralkodóak voltak a fenyő-félék, közülük is elsősorban a magashegységiek, melyek uralmánál valószínűleg a klima,a jégkorszak közelsége is jelentős szerepet kapott. Ezek nálunk csak a pleisztocén második felében jelentkeznek a fossziliák között. A KLIMATOLÓGIAI VISZONYOKRÓL Mint már a bevezetőben is emiitettük, a rétegek helytelen megitélése alapján a felső-pliocénről egészen helytelen ökológiai és klimatológiai elképzelések láttak napvilágot. CHOLNOKY pl. kimondottan sivatagi klimát feltételezett erre az időszakaszra, mig mások meleg, nedves klimát. Mint már szóltunk róla, a harmadkor folyamán lezajló hőmérséklet csökkenés itt érezteti már igazán hatását. Az emelet elején még előforduló elemek egy meleg nedves klimára vallanak, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy e növények nedves környezetben élnek, ahol lényegében már csak a mikroklima- kedvez számukra, vagyis a makroklima ettől már eltérő, hűvösebb 30
