Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)
Jeanplong, J.: Jelentősebb hasznosítható réttársulások az Alpokalja Vas megyei részén
vételenkint 15 az átlag. Balogunyom és Ják között az összes fajszám csak 21. Itt a jellemző kisérők csak a felvételeken kivül szerepeltek: Gratiola officinalis . Succisella inflexa . Felső gyepszintje 55-85 cm, az alsó 25-35 cm magas /2. táblázat/. Legszebb kifejlődésben a Rába mentén Bejegyertyános - Rönök között tanulmányozhatók. Vasvár, Körmend mellett az Agrostis canina . Szentgotthárd-Rönök között a Juncus effusus fáciesképző. Az ártéri mocsárrét /Carici-Alopecuretum - Syn.: Alopecuretum pratensis hungaricum/ az egész Alpokalján, kivéve a hegyvidéket, igen elterjedt a folyők és a patakok mentén* Talajuk vályogos öntéstalaj, a felszinen a pH nagy amplitúdót mutat /6,1-7,2/, a humusz tartalom pedig 1% alatti. Az átlagos fajszám kiosi.A Rába mellett 12, a közeli Burgenlandban 13-24 között változik /EGGLER 1959/. A felső gyepszint 70-100 cm, az alsó 35-60 cm magas. Állományai a tavaszi áradásokat jól elviselik, minőségük kiváló. A felső szintben az Alopeourus pratensis , az alsóban a Poa angustifolla /a Rába mentén a Poa triviális fáci esképző/, Taraxacum officinale jellemző. Hozama magas, műtrágyázással megkétszerezhető /3. táblázat/. A nedves kaszálórét /Cirsio cani-Festucetum pratensis - Syn.: Festucetum pratensis hungaricum/ az ártereken mindenütt hatalmas területeket foglal el. Talaja réti agyag, humuszos vályog, pH 5,9-7,1, humusztartalma 2-4%. Közepes fajszáma 22 körül mozog. Igen kedvező a füvek és pillangósok aránya. A gazdasági értéke ott magas, ahol kis mennyiségű a sás, a szittyó és a zsurló. Döröske mellett a Rába árterén az állományok felső szintje 75-90 cm, az alsó 35-45 cm magas. A talaj itt vályog, pH 6,1. Saját jellemző fajai nincsenek , gyakoriak a Deschampsion, Alopecirion és az Arrhenatherion csoport elemei. Peltünő tavasszal a szubmediterrán Moenchia mantica fellépése /4. táblázat/. A f ranci aper.1 eré t /Pas tinaco-Arrhena there tum/ az Alpokalja legértékesebb kaszálója. A fU-pillangóa arány itt a legjobb 44:22. Árterek szegélyein relative magasabb pontokon, tölte soldalakon, gyümölcsösökben, erdei tisztásokon igen elterjedt számos asszociációban /trisetetosum flavescentis, festucetosum sulcatae, festucetosum rubrae, etc./, a szomszédos területeken is. Gazdaságilag jól hasznosítják Burgenlandban /EGGLER 1959, GUGLIA 1968/, valamint a Mura-Dráva között /ILIJANIC-SEGULJA 1983/ és Horvátországban /HORVATIC 1930, 1958 /. Típusának talaja vályogos, homokos nem karbonátos réti öntéstalaj, lejtőhordalék, pH 5,6-6,4 az ártereken, hegyvidéken savanyu ranker, pH 4,9-5,3 a Kőszegi-hegyvidéken. Pelső gyepszintje 80-120 cm, az alsó 30-60 cm magas. Fajokban gazdag társulás, a közepes fajszám 25. Az aranyzabos szubasszociáciő és a tipikus adja a legértékesebb kaszálót /JEANPLONG 1959,1960,1969,1970, 1970a/. Legritkább a Gaudia-s szubasszociáciő sok mocsárréti elemmel. A Kőszegi-hegységben magyar ós osztrák oldalon az Alchemilla vulgaris . A. glabra . Lathyrua mon tanús . Thymus pulegioides ssp. montanús állományaiban elég gyakori. A Vasi Dombságon: Torony mellett a Tri setum fáciesképző lehet /5. tábl./. A vörösesenkeszrét /Pestuco rubrae-Cynosuretum/ az Őrségben, a Vendvidéken és a Kőszegi-hegységben erdőirtások helyén alkot kisebb állományokat. A táblázatban szereplő felvételek Szentgotthárdtól délre a Zsida-patak völgyoldalában készültek. Talaja mészmentes barna lejtőhordalék, pH 5,0, humusz 1,5%. Közel teljes záródású, gazdag mohaszinttel. Jellemző fajok: Pestuca rub88
