Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)
Facsar, G.: A Sopron-Krautacker vaskori telep ásatásának karpológiai vizsgálata
A fajok ökológiai indikátor számaiból /R,T,F,N/ lelőhelyenként számitott agroökológiai indexek számításánál - a természetes vegetáció csaknem teljes hiánya miatt - csupán a gyomnövényeket lehetett figyelembe venni. A gyomok között вок az egyes környezeti tényezőkre nézve közömbös, vagy tág ökológiai amplitúdójú faj. Ezért a lelőhelyek és az időszakok között pl. klimaváltozás nem mutatható ki. Ezenkivül eltérő ökológiáju helyek közelében fekszik a vizsgált telep. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a vizsgált telep az alpesi és a pannon flóratartományok határán fekszik, a növényzet ezért viszonylag kis távolság esetén is lényegesen eltérhet. Az egyes objektumok leletanyaga aszerint Is változhatott, hogy a szántóföldek, kertek a teleptől milyen távolságban voltak. A növényi leletek ökonómbotanikai elemzéséből értékesebb és összehasonlításra alkalmasabb eredményekhez jutottunk. A két alapvető gabona nemzetség /búza, árpa/ fajai a két sirlelet kivételével mindvégig együtt találhatók. Kezdetben a Tri ticum és a Hordeum aránya 2:1. Ezt követi egy homogén árpa /Hordeum/ lelet a késő Hallstatt-korból /i.e.6.sz./, amelyben a búza /Triticum/ részaránya az 1%-ot sem éri el. Ugyanebből az időszakból származó két gödörben az arány 1:2, majd 1:1 lesz. A kelta korban az arány tartósan 4:1 a búza javára. Végül az i.e.l.századi sirleletben az arány újra 1:1 lesz. A búzák közül az alakor, Triticum monococcum a telepen kezdettől csak szórványos előfordulású. Kezdetben jelentősebb a tönké, T.dicoccum , később a közönséges búza a T. aestivum található nagyobb arányban. A kelták közismert terjesztői, termelői a tönköly búzának,a T. spelta-nak. Előfordulását a bizonyító kaiászkatöredékek hiányában bizonyitani nem lehetett, de a közeli, korabeli lelet-párhuzamok /Hajnalová 1975,1978/ alapján valószínűsíthetjük. A kölest két időben távoleső objektumnál találtuk. A várható rozsot nem sikerült kimutatni. A hüvelyesek közül a lóbab, Vicia fába két leletben fordult el6. Az egyik hulladékgödörben több léha szemét találtuk. A lencse, Lens culinarls . több leletben is képviselt, de csak a korábbi leletekben jelentősebb. A borsó, Pisum sativum szórvány előfordulásai a vizsgált időszak középső szakaszára esnek. A többi hüvelyes /Vicia, Lathyrus/ magjai általában szikleveleikre feleződtek, sok a töredékes. Az olajnöványek közül a len, Linum usitatissimum . a gomborka, Camelina sati va és a mák, Papaver somniferum a legjobb megtartású késő Hallstatt-kori hulladékgödörben fordult együtt elő. Egy töredékes bronzkori mag /P.HARTYÁNYI-ITOVÁKI 1975/ után csak a legkésőbbi római kori magleletek egyikéből mutatták ki /FÜZES 1978/ számos importált maggal együtt. A szövésre utaló eszközök egyidejű előkerülése bizonyltja, hogy a lent textil rostjáért is termesztették. Gyümölcs ként több vadon élő fajt /kökény, csepleszmeggy, szeder, bodza, ligeti szőlő/ fogyasztott a telep népessége. Termesztésre utal a szilra, Prunus domes tica nagyobb mennyiségű lelete, amely más objektumoknál nem került elő. Korabeli értékét bizonyitja, hogy sir mellékletként, módosabb halott mellé helyezték. A szőlő termesztett tipusának, a Vitis vinifera-nak jól elkülöníthető magjai a szőlőtermesztés legkorábbi bizonyítékai hazánk területén. Előkerülése igazolta azokat a korábbi feltételezéseket, hogy a rómaiak előtt már a kelták /RAPAICS 1940, FÜZES-SÁGI 1969/, illetőleg az illir-pannon lakosság 36
