Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)
Horváth, E.: A felső-pliocén ősföldrajzi, rétegtani és ősnövénytani problémái
nyabb, törékenyebb és mint ilyen már csak időszakosan vizzel boritott helyekre utal. A fentiekben ismertetett flórák összetétele és jellege alapján a felsőpliocént négy biozónára , pontosabban Együttes-zónára /Cenozone / tudjuk szétválasztani . 1. Az első biozóná ra jellemző még a pannon elemek gyakorisága, de már a mai Salix fajok gyakori jelenléte is. Ez a zóna a felső-pannon és a felső-pliocén határán fejlődött ki, általában medenceperemi helyzetben. Sztratotipusa a kerecsendi volt téglagyári fejtő. Neve: GlyptostrobusAlnus-Salix variáns Együttes-zóna . Utóbbi fajnévvel azt kivánjuk jelezni, hogy még harmadkori jellegű füzek is jelen vannak. Ezt a zónát állattani vonatkozásban azonosíthatjuk a JÁNOSSY által posztpannonnak nevezett szinttel, illetve szinkronizálhatjuk a KRETZOI-féle felső-pliocén fauna egy részével. 2. A második biozóná ban a pannon fajok már nem gyakoriak, csupán jel envannak. Jellegzetes növényei alapján Glyptostrobus-Salix cinerea-dasyclada-Alnus incana Együttes-zónának nevezzük. A sok Salix faj /10-12 faj/ jellemzi egyes helyeken az Alnus incanaval, amely ez esetben Salix fajokat helyettesíthet is. Sztratotipusa a séi feltárás. Előfordulása és elterjedése a "meddő Uniós homokok" felszínébe bevágódott vízfolyások morotváinak üledékeire jellemző. 3. A harmadik biozóná ban a pannon elemek már hiányoznak. Néhány színező elem mellett /pl. Salvinia na tans /L./ALL. , Chara sp. , stb./ a Salix fajok uralkodnak, de már csekélyebb fajszámban, mint az előző biozónában. Jellemző növényei alapján ezt a biozónát Salix cinerea-lris-Salvinia Együttes-zónának nevezzük. Sztratotipusa a sótonyi magaspart feltárása. Ezek a rétegek is morotvák kitoltődése révén keletkeztek, de már nem közvetlenül a "meddő Uniós homokokra" települnek, hanem a felettük lévő tarka agyagokba. 4. A negyedik biozóná ra a teljes faji elszegényedés a jellemző. Két-három füz faj mellett /Salix cinerea, S. fragilis, S. repens/ az egyszikűek jellemzik, melyek füz- és siklápokat alkottak. Ide sorolhatjuk a lápi agyagcsikokat is. Neve: Salix cinerea-Monocotyledonae Együttes-zóna . Sztratotipusa a Hidegség, Fő u.S.sz. ház mögötti magas partfal. A tarka agyag felső szintjeiben található, általában vékony, mindössze 10-30 cm vastagságú agyagos esik, mely alkalmi vízállások feliszapolódásával keletkezett. A. FELSÔ-PLIOCÉH FLÓRA FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE ÉS ÖKOLÓGIÁJA A flóra fejlődésén az egész harmadkoron át tapasztalható fokozatos lehűlés érezhető, mely itt már annyira felfokozódik, hogy az emelet végére a harmadkori flóra elemei végleg eltűnnek a tájból és helyüket fajokban szegény, a hűvös klimát jól tűrő mai elemek foglalják el. Az emelet elején a kerecsendi flórában még jelenlevő felső-pannon ligeterdei és mocsári elemek mindjobban háttérbe szorulnak. Közöttük is felszaporodtak már a Salix fajok egyedei. Ezek a Salix fajok azonban nagyrészt még a harmadkori Salix alapfajok /Salix variáns, intégra, angusta/, melyekből, mint ősi fajokból jönnek létre a mai Salix fajok, mint pl. Salix varians = S. triandra, fragilis , cinerea ; Salix intégra ^ S. repens , dasyclada ; Salix angusta = 29
